Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 4. szám - Gyürky Katalin: Az életrajzírás csapdájában

kutatómunkával kapcsolatban hanem véletlen „kincsek”, „tárgyak”, különös egybeesések megtalálása, feltárása is. Ezért V. a bátyja titkának nyomába eredve nemcsak arra a realitásra, arra a józan észre hagyatkozik, amely Sebastian minden más életrajz-íróját vállalkozását illetó'en sokkal hamarabb csó'dbe juttatja, mint ó't - gondoljunk itt a nevében egy tojásdad alliterációt birtokló Olga Olegovna Orlova naplóíróra3, akinek Sebastian megszületésének napján fontosabb volt az időjárás jellemzése, mint a világrajövetel ténye; Sebastian és V. nevelőnőjére, aki a múltat megszépítve, a maga időskori észjárásának megfelelően, teljesen szubjektiven idézi a Sebastiannal kapcsolatos emlékeit; vagy arra a Mr. Goodman-ra, akinek anyagi érdekei, konkrétan a könyv eladhatósága, hatásvadász beállítottsága alakítja Sebastian életrajzát olyanná, amilyenné -, hanem valami másra is. Valamire, ami az összes többi életrajzíró előtt (éppen a rájuk jellemző — vagy a szubjektív érzelmek, vagy az anyagi érdeket szolgáló észérvek túlsúlya miatt) rejtve marad, V. előtt azonban, aki kutatása során a misztikum iránt is fogékony, feltárul: ez pedig magának a vizsgált személynek, a halott bátynak az akarata. Ráadásul V. az életrajzírással kapcsolatban tisztában van egy olyan elvvel is, amellyel az összes többi - fent említett - életrajzíró vetélytársa nincs, s amelyet V. így fogalmaz meg: „Ne légy túlságosan bizonyos benne, hogy a jelen szájából megtudod a múltat. Óvakodj a legbecsületesebb közvetítőtől. Emlékezz, hogy ami tudomásodra jut, az valójában háromrétű: az elbeszélő által megformált, a hallgató által újraformált, s a szóban forgó halott által mindkettő elől rejtegetett.”4

S mivel ez az elv számára nem ismeretlen, ő az egyetlen olyan életrajzírója Sebastiannak, aki előtt a halott által rejtegetett tények feltárulhatnak, s akit emiatt a kutatásai során - ahogyan arra Alekszandrov is utalt a Nabokovról szóló monográfiájában — „nem más, mint halott bátyja szelleme irányít”5, s akinek tolla Sebastian kezében van.

A halott Sebastian ilyen jellegű jelenlétét V. kutatóútján több tényező is alátámasztja. Egyfelől az a Sebastianra jellemző, V. által többször említett gondolkodásmód, amelynek megfelelően az elhunyt író soha nem tekintette magára nézve érvényesnek az idő és a tér korlátáit, azokat „gyerekes terminusoknak” tartotta, s csak az örökkévalóság fokmérőiként ismerte el létezésüket. Tér- és időbeli korlátok hiányában V.-t valóban irányíthatja a halott Sebastian akkor, amikor V. a kutatóútján nem az észérvekre koncentrál, hanem furcsa egybeesések, ,kincsek”, „tárgyak” megtalálására.

És éppen ezeknek a „tárgyaknak” a megtalálási kísérletével kapcsolatos Sebastian jelenlétének másik bizonyítéka V. terveiben: hiszen annak idején Sebastian írt egy önéletrajzi regényt, amelynek címe nem más, mint a Talált tárgyak, azaz azoknak a „tárgyaknak”, amelyeket V. Sebastian életével kapcsolatban egyfolytában keres, Sebastian már régen a birtokában van.

Ilyen értelemben V. és Sebastian hasonmásságából, a tér és az idő korlátainak érvénytelenítéséből, és Sebastian Talált tárgyak című önéletrajzi regényének létezéséből arra az érdekes következtetésre juthatunk, hogy - mivel Sebastian ezeket a V. által keresett „tárgyakat” már egyszer megtalálta - V. életrajzi regényének írását nemcsak irányítja, hanem ezeknek a „tárgyaknak” a birtokában azt egyenesen ő maga írja. S mivel ő maga írja, V., az állítólagos életrajzíró nem lesz más, mint „Sebastian álma, fantáziája, elképzelt regényhőse, akiről - miközben ő maga is életrajzi regényt akar írni - életrajzi regényt

353