Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 4. szám - Serdián Miklós György: Karukéra & Madinina; A Lukács György Szivar Klub

Amúgy ő sem volt teljesen normális.

Egy szó mint száz, ostobaság az egész: itt nincs semmiféle titkos társulat.

Az összejövetelekre bárki bemehet.

Főleg akkor, ha beengedik az izomagyú fiatalemberek, akiknek szigorúan meg van mondva, hogy kit engedjenek be.

Nincs gond.

No problem, Jamaica.

Sziget, sziget és megyünk tovább a cél felé...

Magunk mögött hagyva a körös Hadsereg útját, és Dürrenmatt halálát, mint eseményt, aki a kirekesztők kirekesztőinek kirekesztője helyett a megfigyelők megfigyelőjének megfigyelőjéről írt.

Magyarul: a besúgóról.

Mert jó a pálya - itt helyben jár a csapat. Jól el vagyunk látva spiclivel. Kísért a múlt, az ügynökök jól érzik magukat.

Mindenki azt kapja amit érdemel. A csatlósok különösképpen.

A menü neve: jnagyarszka-leves”.

Azaz: Serbische Bohnensuppe - á la Jókai.

Special thanks to: II. IkniJii.

Ma se Oroszországba se az Amerikai Egyesült Államokba nem küldök levelet. Egy árnyék áll mellettem, kifent fokhagymaszagú lény szipirtyó külsővel. Nincs egyedül.

Jóval a postahivatal nyitása előtt már a helyén van, a hasonszőrű kolleganőivel együtt.

Megkérdezem tőlük, hogy ki az utolsó a sorban.

Lapítanak. Egyik sem válaszol.

Hát így jöttünk..., mondja és nem mond semmit.

Ez a cél. így veszélytelen.

Válaszolt is, meg nem is.

De a lényeg számukra más.

Túlélték az eddigieket, sőt történt velük valami, lent voltak a sarkon túl.

Sebaj, Ibn Battúta sem csinálna karriert a mai fehér ember világában.

A globalizációra érdemesített fóútazó a National Geographic magazin és könyv szerint Marco Polo, a velencei kalmár Korcula/Curzolo szigetéről, aki talán élt, talán nem is élt. Talán utazott, talán nem is utazott.)

(A 21 magyar szöveg című könyv az Ünnepi Könyvhétre jelenik meg - 2004/5/21)

350