Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 1. szám - Molnár Miklós: Bolond Istók életiratai

jelent meg a konyhában; nyilván begeciződött, s mert az idősb Istók felettébb pedáns volt, tüstént kimosni rendelte: ekképp adva módot Istók anyjának, hogy (no nem az orgazmusát, mert az sose volt szegénynek, hanem) a ka­talán-máj d-most” reménykedésű fólajzottságot, majd a csalódottságot és dü­höt, hogy „már megint nem”, tevékenyen elcsitíthassa. Az idősb Istók zongo­rához ült, és geijedt pátosszal eljátszotta Beethoven Hegedűversenyének zon­goraátiratát. Giza ezen annyira felbőszült, hogy belevágta hajkeféjét a toa­lett-tükörbe, Istókot és öccseit meg átkergette a szomszédba: - Mars játszani, mocskos molnárvérű csamangók! - (Célzás Istók szépapjára, aki vízimolnár volt valahol a Bakonyban, hetedhét országon túl hírhedett nagy zsivány.) Giza ezután bezárkózott az éléskamrába, degeszre tömte magát (Merk bácsi alki­mista műhelyében kotyvasztott) vas- és bolhaporral, megevett másfél kiló disznózsírt, negyven fogvájót, fél kiló vörös falfestéket, végezetül lenyelte a spájz kulcsát. Este úgy kellett rátörni az ajtót. Istók úrfi álmaiban évek múlva is kísértettek azok a gőzölgő, soha meg nem alvadó vérfoltok a platánfák kérgén. Fülében sokáig visszhangoztak a lemészárolt Négus kislányának sikolyai. Alizka volt a legszebb lány a napkö­ziben, fiúk-lányok mindahányan, kollektíván szerelmesek voltak bele valami rejtélyes és ellenállhatatlan csordaszerelemmel. Alizka ebédkor általában Is­tókkal szemközt ült, de az úrfi alig állta az imádott teremtés parázsló tekin­tetét. Ennek a tündöklő szempárnak most látnia kellett egy közeli lakóház emeleti ablakából, miként tesz apján szörnyű ítéletet a csőcselékké bőszített nép. Alizka lelke elborult, elméje megháborodott; se róla, se az anyjáról senki nem hallott azóta. Próbálja ő megkerülni a színvallást, ám vallatója addig fingatja, hogy egy­szer csak kinyílik Istók úrfi zsebében a kisbicska, és szaporán szedegetni kezdi a keresztvizet a magyar forradalmat legázoló vörös antirendszerről - mint az ellenforradalom ritka ocsmány (és ocsmányul a keze ügyében lévő) történelmi példájáról. („Minden forradalomnak ellenforradalom a karmája.”) Az érettségi elnök (maga is történelem-oktató) diszkréten szörnyülködni méltóztatik, az­tán Istók úrfit kegyesen és frappánsan elhasaltatják. Örülhet, ha megússza ennyivel, és szemantikai határsértésének nem lesz súlyosabb következménye. (Mint alább olvasható: lesz.) Felelés közben csővázas széken ül, szálfa termete így nem magasodhat a plafonig. Tagjait nem lejtegeti, az áporodott levegőjű biológia-szertár, ahol érettségüket megpróbálják, közönyösen nyeli el profetikusnak csak jókora túl­zással nevezhető szavait. De azért csöppnyit biztosan fröcsög a nyála. Következésképp Istók úrfi nem úszhatja meg történelemből a pótérettsé­git. Még egyszer át kell rágnia magát az ocsmány kásahegyen. Az ideológiai hittételek ideiglenes agyba-sulykolása végett kénytelen kivenni egy „mar­xista-leninista”* Politikai gazdaságtan tankönyvet - a kiskunfélegyházi járás- bíróság B. III. 623/1965/6. számú perirata szerint ,p kunvásárhelyi városi tanács VB kezelése alatt álló könyvtárból”. * marxista fn 1. Tüsszentőpor-árus. 2. Gumibot. (Egy guláglátott majsai kovácsmester, Csontos József szíves közlése; „Ha nem tetszett nekik valami, mindjárt elővették a marxistát”.) leninista fn A textilipar, kivált a lengyártás erőszakos megsemmisítésén munkálkodó nihilista. 28

Next

/
Thumbnails
Contents