Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 1. szám - Molnár Miklós: Bolond Istók életiratai

Hóna alá kapja az utcasöprő-sárga kartonborítójú hülyeséggyűjteményt, s mihelyt hazaér, bőszülten olvasáshoz lát. ,Amikor a hivatkozott tankönyv 3-9. oldalán lévó' úgynevezett »Eló'szó«-t elolvasta”, állapítja meg a perirat, „melynek befejező soraiban a könyv szerzői kérik az olvasókat, hogy észrevételeiket, kívánságaikat küldjék el a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Közgazdaságtudományi Intézetébe, Moszkvába” (Istók azonmód vérszemet kap), a 9. lap aljára „golyóstollal az alábbi szöveget jegyezte be: »Észrevétel: A szerzők dögöljenek meg! Ekkora hülyeséget még nem látott a világ. Működés közben a történelem legszennyesebb, leggyalázatosabb, legaljasabb módszerei. A totális bolsevik diktatúra hazug, átlátszó, elavult és mérhetetlenül unalmas marhaságokból összeeszkábált ideológiája fekszik az olvasó előtt. Hazudtok mind egy szálig, rohadékok!«”

Az undorodva átnyálazott moszkovita svihákság a perirat szerint „kb. három hétig” van nála, aztán - az idézett lábjegyzettel megspékelve — visszaviszi „a VB kezelése alatt álló” könyvtárba. ,A könyvtáros, Paták Tivadarné nem vette észre a vádlott által eszközölt bejegyzést. Visszavitelét követően még egy-két személy kivitte a könyvet a könyvtárból, majd utoljára, 1964 szeptemberében a városi tanács VB elnöke, Pőcsik Izmár is. O vette észre az említett és »

Észrevétel« cím alatt jelzett bejegyzést. Megmutatta a városi párttitkárnak, majd a rendőrségen leadta. A tankönyv a nyomozás során lefoglalást nyert.”

Mivelhogy a köznek nemcsak a könyvtára, hanem a teljes köz is „a tanácsi VB kezelése alatt” áll, érthető hát, ha az Istók úrfi köpetével (sőt pöketével) szennyezett ideológiai salabaktert (léleküdítés, netán saját kételyei elleni munícióval való töltekezés céljából lehetett rá szüksége) az éber VB-elnök, Istók Röfi becenevű játszópajtásának és osztálytársának apja (Istók Röfivel kettesben barangolta be lakóhelyük közeli és távolabbi környékét, versengve olvasták Homéroszt és a görög drámaírókat, Verne Gyulát és Mark Twaint, félnapokat eldiskuráltak Oresztész és Püladész barátságáról, Sándor Mátyás titkosírásáról és Huckleberry Finn lecsorgásáról a Mississippin) „megmutatja” a városi párttitkárnak, majd haladéktalanul följelenti a tettest.

(Röfi majd szép organikusan belenő a bolsevik nómenklatúrába, és főtitkára lesz a Bolsevik Cserkészek Szövetségének. Amikor azt forogja ki a történelem defektes kereke, hogy Röfi meg a hasonszőrűek „rendszert váltanak”, Röfi az élbolyban tüsténkedik a közvagyon magánkoncosításán. Miként a többi brancsbeli, ő is eredetinél eredetibb módokon dönti, majd halmozza a tőkét: a Balatont példának okáért úgy „vásárolja meg”, hogy ,kilízingeli”, mégpedig feleannyiért, mint amennyiért nyomban bérbe is adja az államnak — azzal a kikötéssel, hogy tíz év múlva az egész tó az ő, Röfi tulajdonába kerül át. A vagyongyarapításnak ezt a leleményes módszerét róla nevezik el kiröfizésnek. Ilyen és hasonló machinációk révén lesz Röfiból meg a cimboráiból multimilliárdos.

A legbenfentesebbek legbelső használatára szánt titkos harcászati eligazításban, A kleptokrata kiskátéban, melyet Röfi önt majd végső formába, ez lesz olvasható: „Ennek az országnak a vezetésére az új körülmények között is mi vagyunk a legalkalmasabbak, hiszen az állami szintre emelt lopás és rablás sok éves tapasztalatai vannak a hátunk mögött, és miénk az összes középület, raktár, pénzintézet, ahol tároljuk az emberektől ellopott javakat,

29