Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 4. szám - Csanádi János: Hetvenen túlnan; Kaland; Mire emlékszik a vén diák?; 2003. nyár; Lopó-sokk (versek)
Kaland Víz vonzott minket, mint a mágnes a vasreszeléket — ember-reszelékek voltunk mi is, mikor nekivágtunk a kertek alatt, ki az útra, tíz kilométer volt Világos, s szívünket a Balaton húzta. A parton aztán - hajrá! - neki vágtunk a kis tengernek, a kutyauszást mindünk tudta, és félelem nem volt szívünkben, mert nem csapkodtak a hullámok, szeretett minket Balatonvilágos. S mi is szerettük a buzogányos nádast, nem voltunk orvhorgászok mellette csolnakkal, vagányos ravaszsággal még gombostűt is szereltünk cérnaszálra, s mi lettünk orvhorgászok, kis sneciket fogtunk nevetve. Hirtelen beborult, vihar jött, amilyent még sohasem láttunk, fákat döntött ki gyökerestől, s megkeresztelt a kemény zápor, mi meg a homokban hevertünk, arcunk szinte a földbe fúrva. Este indultunk visszaútra, biciklink lámpáját kigyújtva, és kaptunk aztán olyan verést, amit boldogan megköszöntünk, és semmi baj nem volt, Világos; a Hold magasan szállt fölöttünk...
