Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 4. szám - Csanádi János: Hetvenen túlnan; Kaland; Mire emlékszik a vén diák?; 2003. nyár; Lopó-sokk (versek)
Mire emlékszik a vén diák? Szól a bűbájos zene a rádióból éjfél előtt, tizenegy-huszonötkor, jól aludtam tíztől féltizenkettőig, s felpattantam az ágyból, mint aki indulni készül az Orient expresszel neki a nagyvilágnak Párizstól Athénig, utaztam, mint Thomas Mann hőse az európai vonatokon - én is Magyarországon, mégis, mégis; elhaltak a távoli dülőutak torkomba hagyva akácillatos porukat, minden tavasszal, minden nyáron, amikor a méhek kiszálltak a mezőkre, a lila lucernára, a lóherére, mert az akác már elvirágzott; aztán jött a próbatétel, a kamasz elég hős-e, hogy felmásszon a tüskés, fiatal akácfára, ennek is persze a csúcsára, ahol már az ég recsegett, s árok fölé hajlott a fa, hogy a kirajzott méheket berázza a kasba, a kasba, a kasba, s besegítse őket egy új kaptárba,- óh, méhészkedő, áldott Zsigabáttya! - Nemcsak mi dolgoztunk, úgy-e télen-nyáron, hanem ők is, szemem kicsipkézte a fullánkjuk, - Éjfél után, 2003-ban az ember csak odajut, hogy hazajut, hazajut, hazajut oda, ahol az évek halhatatlanul égnek, s visszajár 1943-ból ez a kisded történet.
