Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 4. szám - Csanádi János: Hetvenen túlnan; Kaland; Mire emlékszik a vén diák?; 2003. nyár; Lopó-sokk (versek)
CSANÁDY JÁNOS Hetvenen túlnan Messze túlnan rám merengve néztek Ködön át a mármarosi bércek. Petőfi Rendben van Úristen, ez csak előszobája poklodnak, de már ez is kibírhatatlan, mint egy asszony bombaként sivító szája, az ember elmenekül a szobába, ahol a TV-s legény nem provokálja, s meglelt barátja egyszem ceruzája, ahol a végső pont a Ketrec íróasztallal a bal sarkában; ahol a cseresznye-vigyorra maszkírozott lányok nem emelgetik rózsás-kék szoknyájok, mint egy román csatazászlót, de mit is mondok, Uramisten, hisz itt, e lyukban is az vigyorog rám ami agyam harapja s a gigám... S ez sincs rendben Uram, rendben csak akkor volna Úristen, hogyha rendben volna, (e bölcsesség úgy-e, belátható) s e fenti pokolban is adnál annyi évet, mint F. Gy.-nek itt a második kerületben, ahol megtisztelt a polgármester nemrégiben egy fogadáson, miközben szaggatott a lábam ebben a barátokkal is tündöklő ácsorgásban, s miközben mindent látva reménytelenül vártam; (a Feleségem!) 292
