Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 3. szám - Kovács Sándor Iván: Dobozytól Delimánig

Bernardo Castello: Rinaldo és Armida (Illusztráció Tasso eposzához, Genova, 1590)

Giacomo Piccini: A síró Arianna (Illusztráció a Syrena-kötet horvát fordításához, Velence, 1660)

pikantériáján is túllép a coitio „csingolódik” megnevezésével, hiszen ez egybefonódó szerelmi ölelkezést jelent:

Mit mondjak ezeknek öszvejüvésérül,

Szerelmes ifiaknak sok szerelmériil?

Duplázzák csókokat egymás szája körül,

Venus triumfusán kedves sziivök örül.

Mint borostyán fával öszvekapcsolódik,

Mint kígyó oszlopra reá tekereszik,

Bachus levele is fára támaszkodik,

Ennyi mód két phoenix öszvecsingolódik.

Ugyancsak különbözik egymástól Annibale Carracci és Bernardo Castello felfogása. Carraccinál Rinaldo még képes tartani jobb kezével a tükröt a szé- pítkező Armidának, Castello Rinaldója azonban annyira Jerontotta magát a nagy patkolásban” (Arany intelme ez Petó'finek a koltói mézeshetek idején); annyira legyengült, hogy a tükröt Armidának kell felemelnie. A bágyadt lovag csak egy ujjával segít neki valamicskét. „Az, és mégsem az” - mondja a jó imitációról Arany a Zrínyi és Tassobnn. Értsd: ugyanaz, de mégis másképpen. (Vö. Tasso: JL’ ombra del sogno - az álom árnyéka”; Zrínyi: „Te árnyéknál köny- nyebb!”)

279