Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 3. szám - Kovács Sándor Iván: Dobozytól Delimánig

Annibale Carracci: Rinaldo és Armida (Nápoly, Gallerie Nazionale di Capodimonte) Zrínyi Miklós képszerető ember volt. Amikor a horvát Syrena elké­szült (Adrians kog a morn Syrena groff Zrinski Petar, 1660), megragadta az ikonográfiái reprezentáció újabb lehe­tőségét. A horvát Syrenát ugyanis Ve­lencében, a művészetek városállamá­ban nyomták, s Zrínyi mindjárt meg­bízást is adott Giacomo Piccini réz­metszőnek öt illusztráció elkészítésé­re. A bécsi Syrenához képest dúsab- ban díszített címlapot, Zrínyi-címert, Péterről és a szigeti hősről arcképet, Ariannáról nagyszabású kompozíciót rendelt. Az Arianna-jelenetet rézbe metsző Piccini természetesen imitá­ciót csinált. Jó érzékkel - vagy Zrínyi Miklós tanácsára - Bernardo Castello Tasso-illusztrációit vette elő mintául. S mit ad Isten, éppen a Rinaldo-Armi- da post coitum helyzetet exponálta. Joggal, hiszen Arianna a nászéjét követő hajnalon ébred rá Thészeusz szökésére, Armida pedig Rinaldo hathatós ak­ciója után rendezgeti toalettjét. Tegyük egymás mellé Castello és Piccini raj­zát: feltűnő közöttük a hasonlóság. Piccini Ariannájának fejtartása, hosszú nyaka, balkeze, egész ülőpóza Armidáéval azonos, és még a két lombos fa is úgy emelkedik Arianna mellett, ahogy a másik képen Castello tart árnyat Tas­so pihenő szerelmeseinek. Ilyen véletlen telitalálatra a velencei rézmetsző 280 A Carracci-festmény szerelmespárjának sziluettje (Federica Sgabri könyvének címlapjáról)

Next

/
Thumbnails
Contents