Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 3. szám - Kovács Sándor Iván: Dobozytól Delimánig

Annibale Carracci: Rinaldo és Armida (Nápoly, Gallerie Nazionale di Capodimonte)

Zrínyi Miklós képszerető ember volt. Amikor a horvát Syrena elkészült (Adrians kog a morn Syrena groff Zrinski Petar, 1660), megragadta az ikonográfiái reprezentáció újabb lehetőségét. A horvát Syrenát ugyanis Velencében, a művészetek városállamában nyomták, s Zrínyi mindjárt megbízást is adott Giacomo Piccini rézmetszőnek öt illusztráció elkészítésére. A bécsi Syrenához képest dúsab- ban díszített címlapot, Zrínyi-címert,

Péterről és a szigeti hősről arcképet,

Ariannáról nagyszabású kompozíciót rendelt. Az Arianna-jelenetet rézbe metsző Piccini természetesen imitációt csinált. Jó érzékkel - vagy Zrínyi Miklós tanácsára - Bernardo Castello Tasso-illusztrációit vette elő mintául.

S mit ad Isten, éppen a Rinaldo-Armi- da post coitum helyzetet exponálta. Joggal, hiszen Arianna a nászéjét követő hajnalon ébred rá Thészeusz szökésére, Armida pedig Rinaldo hathatós akciója után rendezgeti toalettjét. Tegyük egymás mellé Castello és Piccini rajzát: feltűnő közöttük a hasonlóság. Piccini Ariannájának fejtartása, hosszú nyaka, balkeze, egész ülőpóza Armidáéval azonos, és még a két lombos fa is úgy emelkedik Arianna mellett, ahogy a másik képen Castello tart árnyat Tasso pihenő szerelmeseinek. Ilyen véletlen telitalálatra a velencei rézmetsző

280

A Carracci-festmény szerelmespárjának sziluettje (Federica Sgabri könyvének címlapjáról)