Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 3. szám - Kovács Sándor Iván: Dobozytól Delimánig
KOVÁCS SÁNDOR IVÁN Dobozytól Delimánig A Zrínyi-illusztrációk és Sarlós Endre „Delimán"-jának kontextusa Az illusztráció szinte írásbeliségünk kezdetétől végigkíséri a magyar irodalmat Az egymásrautaltság a középkortól Zichy Mihály, Martyn Ferenc, Borsos Miklós, Udvardi Erzsébet munkásságáig megszakítatlan. Iróklasszikusaink a XIX. században szinte mind megkapták képzőművész-értelmezőiket, és történelmi festészetünk is ecsetjére vette a „fegyvert s vitézt”, Árpádtól Rákócziig. Zrínyi Miklóshoz azonban későn nyúltak az illusztrátorok. Ennek oka az, hogy Zrínyi 1651-ben a maga allegorikus képmásával jelentette meg Syrena- kötetét, és 1660-ban is úgy adatta ki az öccsével horvátra fordíttatott verseskönyvet, hogy velencei rézmetsző-officinában rendelt hozzá öt illusztrációt. Ezek egyike, az Arianna sírása jelentékeny XVI. századi olasz mester Tasso- illlusztrációjával rokon. A Zrínyi-verseskönyv címe rejtelmes: Adriai tengernek Syrenaia groffZri- ni Miklós (Bécs, 1651). A Syrena, a szirén a címben a költőt, az énekest jelenti. Ahogy az olasz Tasso és Marino nevezte magát a Tirrén-tenger szirénájának, s ahogy ők emlegették Vergiliust, mint dicső régi szirénát (Ja gloriosa Talma sirena”), akképpen tekintette magát Zrínyi is az Adriai tengerrel meghatározott Magyarország költőjének. De Syrena volt már Balassi Bálint is. „Vagy Syren, vagy Circe, vagy magyar Amphion” - énekelte róla felfedezettje és költőtársa, Rimay János. Hallatlan öntudatra vall, hogy verseskönyvében Zrínyi Miklós önmagát illusztrációval szemlélteti. Subarits György rézmetszetén a szöveges címlappal szemben látjuk: a páncélba öltözött katonaköltő büszkén hajózik célja felé. A hajó árbocfáján jelmondatának szalagja kanyarog („Sors bona nihil aliud” - Jó sors, jó szerencse, semmi más!); a dagadó vitorla a könyv címét feszíti a szélbe. A hajóorr fiatal férfifejet formáz: talán Vergilius, az Aeneis költője. A hátsó kormánylapát sziluettje egy öregemberé: ez meg Homérosz, az Odüsz- szeia és az Iliász írója lehet. Vergiliust lírai verseivel, a bucolicumokkal együtt volt szokás kiadni, és Zrínyi is így illesztette eposza elé és mögé fiatalkori költeményeit. A Syrena díszcímlapján tehát három költőfejet is látunk. Őket csábítaná a Zrínyi hajója előtt a tengerben játszadozó két szép szirén. Zrínyi Miklóst, mindenekelőtt, hiszen Homérosz hős Odüsszeuszát már „megállította futásában” (ahogy Arany János mondja) Kirké, Vergilius Aeneasát is megpihentette ölében Didó. És a Tasso-eposz, a Megszabadított Jeruzsálem Rinaldója sem járt másképp: őt Armida ragadta magához. Oly hevesen, hogy a dicső lovag 277
