Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 1. szám - Szigeti Lajos: Nulladik óra; A muzsika hangjai (versek)

A muzsika hangjai

Űrben a háttérzaj monoton

ismétlődő ütem, távoli üstdobpergés

fúj a csillagszél- a tér hullámtörő

partjait mossa az idő lesz Elet visszatérő ritmusa,

harmóniává hangszerelve, hit Naphimnusza,

A fúga művészete, Varázsfuvola, A teremtés, szól nagy zenekarok csillogó hangszereivel az Eroica, a Sors-szimfónia s a Kilencedik, Haláltánc és a Befejezetlen, a Requiem.

Zengő zenei mondatok hangot adnak a kimondhatatlannak — alany az alaphármashangzat, állítmány a domináns, más kotta határozó, jelző, zárlatok: a központozás.

Lelkesül Magyar Rapszódia, Tavaszi szonáta, Holdfény, Pathétique, Appassionata, Forradalmi etűd vagy Esőcsepp prelűd,

Zene húros hangszerekre, ütőkre..., disszonáns Az éjszaka zenéje, a Mikrokozmosz.

Regény: a szonáta, novella: a rondó, dráma: az opera, líra: a dal - violin- s basszuskulcs nyitja szívemnek, a Szabadság-kettős és Halleluja nagy pillanata katarzis, melyben megtisztul az ember.

20