Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 1. szám - Szigeti Lajos: Nulladik óra; A muzsika hangjai (versek)
SZIGETI LAJOS Nulladik óra Alakzatba rendeződnek a bolygók - együtt állnak. Hajnal — nulladik óra, még sincs vége a világnak. Surrogást szitál a széllel bélelt nád, tapsifüles sás. Vonal- és színtávlatokkal káprázat, délibáb és légáramra festett virágmintás rét, sok „léha napraforgó” - üres szemű tányér - fogyatkozó napocska. Sugárra fölfűzött szőlőfürtöt bilingérez darázs, csóka. Bújtat a lombok függőkertje, az egymás nélkül értelmezhetetlen fény és árnyék, a nő s a hím ölelkező, páros, mint szerelmes költeményekben a rím. Boros pincénk ablakában szúnyoghál ó-eolhárfa szólal, falvédő szöveg tanít: „Ne számolj órát, percet és örök életed lesz.” 19
/
