Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 2. szám - Illés Lajos: Magyar novellák angol szemmel
ILLÉS LAJOS Magyar novellák angol szemmel A hetvenes évek közepén felkért a Corvina Könyvkiadó egy reprezentatív novella- és elbeszélés-antológia válogatására, amit az angolszász nyelvterület olvasóközönségének kívántak kiadni. Örömmel s nagy kedvvel vállalkoztam a munkára, mely módot adott, hogy öregbítsem a magyar széppróza hírét-nevét Nyugat-Európában és mindenütt, ahol a nagyvilágban angol nyelven beszélnek. E szép feladat megoldásához kedvező lehetőségeket kaptam. Megígérték, hogy akár negyven vagy még ennél is több írást választhatok a XX. század szinte tengernyi kisepikái terméséből, föltéve, ha fölhasználom a régebbi antológia-kötetek s kísérletek legértékesebb darabjait, és építek a különböző, magyar kiadásban megjelenő folyóiratok angol nyelvű publikációira is. Emellett természetesen számítanak új művek fordításaira tett ajánlataimra s javaslataimra. Mindenekelőtt az 1966-ban megjelent antológiára gondoltak és később az ehhez készült kiegészítésekre. (Twenty-two Hungarian Short Stories, Corvina-Oxford University Press, 1966) Felhívták figyelmemet a nálunk megjelenő angol nyelvű folyóiratokra, a New Hungarian Quaeterly, a Hungarian Rewiew áttekintésére is, kiváltképpen a novella-publikációikra. Amikor munkához fogtam, felelevenedtek bennem az elmúlt években közreadott nyilatkozatok, vitacikkek, melyek szerint a prózaírók éppen a novellákban adtak s mondtak a legtöbbet a régebbi s az újabb korok világáról. Egyesek úgy vélték, hogy emiatt és más okok következtében háttérbe szorultak a nagy lélekzetű, szintézist nyújtó epikai műfajok. Nem akar - tud — megszületni - ahogy az idő tájt emlegették - az „igazi magyar történet”, amely széleskörű történelmi, társadalmi s művészi áttekintésre vállalkozik az eltűnt idők problémáiról, alakjairól, konfliktusairól. Pedig a XIX. században kibontakozott monumentális regény-eposzok, trilógiák és tetralógiák, vagy éppenséggel sorozatokban építkező comedie humaine-ek újabb renaissence-ukat élték s élik át. (Gondolok Thomas Mann A Buddenbrook Házá-ra, Roger Martin du Gard A Thibauld család-jára, Robert Musil A tulajdonságok nélküli em- beré-re, Maxim Gorkij Klim Samgin-jára, Mihail Solohov Csendes Don-jára, John Galsworthy Forsyte Saga-jára és még másokra.) Az európai irodalom e kedvező s ösztönző folyamatai hatottak nálunk, korunkban is. Például a negyvenes évek végén és az ötvenes évek elején számos trilógiát kezdtek el íróink (Veres Péter A Balogh család-ja, Déry Tibor Felelet-e stb.), de ezek előbb vagy utóbb elakadtak és félbemaradtak. Déry Tiboré is, eki előzőleg éppen nagyszabású és átfogó regénnyel ajándékozta meg irodalmunkat. (A befejezetlen mon185
