Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 2. szám - Illés Lajos: Magyar novellák angol szemmel

dat cíművel.) A kisepikái művek azonban lendületesen törtek előre, és hovatovább egyre uralkodóbb szerephez jutottak. E folyamatot elősegítette a film, a televízió, a rádió is.

Mindezt látva többen akadtak, akik megkérdőjelezték az irodalmunkban kialakult évszázados műfaji hierarchiát, amiben a lírai költészet, általában a poézis került az első helyre, az élre. Lehet, hogy optikai csalódás, esetleg túlzó volt ez a kép, ami akkoriban aligha volt kifogásolható. Hiszen az így gondolkodók figyelme mind erőteljesebben a novellára, az elbeszélésre irányult. (Jórészt már az enyém is!) Különösen meggyőzővé vált, amikor a Nyugat-nemzedékek és a későbbi irodalmi mozgalmak novellisztikáját vizsgáltam. Hiszen Kosztolányival, Karinthyval, Móricz Zsigmonddal, Tersánszkyval, Gelléri Andor Endrével, Hunyady Sándorral, Pap Károllyal, Tamási Áronnal és még mennyi kiváló teljesítményt nyújtó íróval találkozhattam. Hamarosan a bőség zavarával viaskodtam. Helyhiány miatt el kellett hagynom a XIX. századi jeles írókat és a fiatalok tekintélyes részét. A Corvina Kiadó vezetői és szerkesztői megvigasztaltak, úgymond: Csinálhatsz egy újabb gyűjteményt, amiben az ifjú nemzedék is - igaz érettebben - teret kaphat.

Egy évtized múltán így is történt, de akkor már a hatvanas-hetvenes évek fiataljainak nyomában új arculattal és törekvésekkel színre léptek az ifjabbak. A folytatás: a Nothing’s Lost, a Twenty-five Hungarian Short Stories című antológiám, amit 1988-ban szintén a Corvina adott ki, már ők is szerepeltek és még mások, akik ebből a készülő antológiámból kimaradtak. Ez a gyűjtemény Hajnóczy Péterrel, Nádas Péterrel, Bereményi Gézával, Spiró Györggyel, Esterházy Péterrel fejeződik be. A címadója: Ottlik Géza. Ám így is nyugtalanított az a felismerés, hogy bármely antológia válogatása és szerkesztése — többek közt - jókora adag kritikai könyörtelenséget kíván. Időnként még kegyetlenséget is emlegetnek, bár ez túlzás, mert e munkát sokkal inkább az értékekre tálálás örömei, az elképzelt, a vágyott és a lehetséges, a megvalósuló s megvalósítható közti kontroverziák felemás érzései kísérik. Eközben a nem szereplő, nem szerepeltethető írók hiányát más, jórészt objektív okok idézik elő. (Például a nyersen beavatkozó terjedelmi kérdések, a művek együttesének tematikai, kompozíciós összehangolása stb.) Ily módon személyük és értékes írásaik mellőzése miatt a szerkesztőn s válogatón felülkerekedhet az elégedetlenség és szomorúság érzése. Nem is szólva arról, hogy a kényelmes és részletező hosszúság gyakran kényszerít számos érdekes és izgalmas novella rövidebbre cserélését... Végül hosszú ideig tartó töprengés és olvasói, válogatói és szerkesztői keresés s fontolgatás után kialakult az antológia tervezete, ami tekintélyes műfordítói tevékenység után 1979-ben, a Corvina kiadásában, 44 Hungarian Short Stories címmel jelent meg. Az Előszó megírására C. P. Snow, kiváló angol regényírót, esszéistát és természettudóst kérték fel, aki e feladatot szívesen vállalta. Megjelentetését az UNESCO is támogatta. Felvették a Reprezentatív művek európai sorozatának UNESCO gyűjteményébe.

Az antológiában a következő írók szerepelnek egy-egy novellájukkal és elbeszélésükkel. (Kivéve Örkény Istvánt, akinek négy Egyperces novelláját vettem fel.) A alábbiakban közlöm - a kötetben található sorrendben - a műveik magyar és angol címét.

186