Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 2. szám - Tüskés Tibor: Az atléta halála "története"
Pécs, 1966. febr. 13. Kedves Miklós, az éjszaka átnéztem a teljes regény tördelt levonatát s a kért és szükséges javításokat megtettem. Remélem nem eredménytelenül s nem rosszul. Egyébként korábban Bandi jóvoltából ismét elolvashattam a regényt s az Új Könyvek számára rövid recenziót írtam. Másutt aligha tarthatnak igényt az én írásomra. A párizsi példányt nem kaptam meg, viszont láttam a Lettres Francai ses karácsonyi számában a méltatást. Gratulálok, hogy végre könyv lett az Atlétából. Szeretettel ölel T. Tibor 22. Tüskés Tibor - Mészöly Miklósnak Kézzel, tollal írt képeslap. A kép: ormánsági szaru sótartó rajza. a regény: Az atléta halála. — Bandi: Fodor András. Lásd a 11. számú levelet. - az Új Könyvek számára rövid recenziót írtam: Lásd a 19. számú levelet. Tüskés Tibor recenziója megjelent: Mészöly Miklós: Az atléta halála. Új Könyvek, 1966. 7. szám. - láttam a Lettres Frangaises karácsonyi számában: a cikk kivágását Tüskés Tibor Martyn Ferenc festőművésztől (1899-1986) kapta a Les lettres frangaises 1965. dec. 23-i számából. Lia Lacombe: Le secret de Bálint című írása Mészöly Miklós Mórt d’un athlete (Az atléta halála) című regényének francia nyelvű kiadásáról szól. 23. Tüskés Tibor - Mészöly Miklósnak Pécs, 1966. márc. 20. Kedves Miklós, célba ért hát az Atléta... Nagyon köszönöm kedvességed és figyelmed: rendben megérkezett a könyv. Fölidézte bennem a hajdani emléket, amikor még csak részletét olvastam, s azt a kín-keserves utat, amit megírása azóta megjárt. A példányszám lehetne magasabb, az ár viszont eléggé „exkluzív”. Aggódva nyitom föl hol itt, hol ott: maradt-e benne sajtóhiba? Figyelmesen átnéztem a tördelt oldalakat, ennek ellenére a nyomda csodálatos dolgokat produkál. (Magam is láttam azt a meghívót - a pécsi nyomdában készült -, amely így invitálta a vendégeket: Tisztelt kan társak...) Az ablakmosó Miskolcon, a Bunker a Magvető Almanachban, az Atléta Párizsban és Budapesten, s közben a tanulmányok, versek, novellák, mesék... - így épül a mű. Azt hiszem, nem lehetsz elégedetlen. Nem a lexikon, az irodalomtörténészek minősítése fontos, hanem a fa növekedése, az évgyűrűk páncélzata. Szép ez az út a Sorsunk-beli indulástól. (Azért épp ezt említem, mert a májusban hetven esztendős Várkonyi Nándorról emlékezve és írva, újból kézbe kellett vennem az egykori lapszámokat, s fölidézhettem a két évtizedes múltat.) Úgy emlékszem, említetted, hogy újabb novelláidat is kötetbe rendezted. Aztán következzenek a próza-versek és a tanulmányok. Tudod, milyen szívesen írnék az Atlétáról valami rangosabb helyre, hisz egy kicsit a magam ügyének is tekintem a könyv sikerét. Egyre jobban érzem azonban, hogy Pécs milyen messze van Pesttől. Ha lap, szerkesztő nem keres meg, magam nehezen mozdulok, a legtöbbször elkések. Marad hát az Új Köny182
