Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 2. szám - Tüskés Tibor: Az atléta halála "története"
vek, hol talán már meg is jelent a kis ismertetés. A számlált sorokba igyekeztem legalább néhány villanásnyi gondolatot sűríteni a könyv érdeméről... Még egyszer köszönöm kedvességed, szereteted; kedves feleségednek kézcsókom küldöm, Téged meleg barátsággal ölel: T. Tibor Géppel írt, kézi aláírású levél, boríték nélkül. célba ért hát az Atléta: a regény magyar nyelven, Magyarországon a Jelenkorban közölt részlet után hat évre jelent meg. A küldött példány de- dikációja: Tüskés Tiboréknak nagy szeretettel, barátsággal Miklós. Bp. 1966. — az ár: 19,50 Ft. Amikor az Olcsó Könyvtár egy-egy kötete háromnégy forintba került, ez az ár elég magasnak számított. - a lexikon: a Magyar Irodalmi Lexikon II. kötete (Főszerkesztő: Benedek Marcell. Akadémiai Kiadó, Bp. 1965) Mészöly Miklóssal kapcsolatban „az irracionalizmus, az egzisztencializmus hatásáról”, „írói világának komorságáról” írt. - írnék az Atlétáról: Tüskés Tibor hosszabban több év múlva írt a regényről. Az újraolvasott Atléta. Jelenkor, 2002. 1. szám. — az Új Könyvek: Lásd a 19. és 22. levelet. 24. Mészöly Miklós - Tüskés Tibornak Postabélyegző: Budapest, 1966. ápr. 27. Kedves Tibor, tegnap kaptam meg Andristól az Új Könyvek-et, a recenzióddal. A sivatagban oázis — nekem különösen. S főképp azután, ahogy a Népszabadság és az És lesöpört az asztalról. Csak bánom és sajnálom - őszintén; elhiheted —, hogy nem olvashatok hosszabbat Tőled az Atlétáról. Úgy érzem, nagyon érzékenyen és belülről tapogattad ki a szerző szerény szándékát... Pedig pár sorban nem könnyű az ilyen. A részletező kritikádra is kíváncsi volnék; a szerző szeret okulni. Szóban? De mikor? Te nem nagyon mozdulsz ki, úgy látom. De van némi remény, hogy én valamilyen hivatalos körítésként eljutok Pécsre valamikor (Konrád Gyurkával, ő most beosztása szerint elég sokat csavarog, s megígérte, hogy levisz magával). Mindenesetre, megírom pontosan, ha sor kerül rá. Valamikor most, a tavaszi hetekben. Különben jól. Sógorom most települt át Erdélyből, itt lakik nálunk — volt rumli, de most már egyenesben, illetve megint íróasztal mellett vagyok. APau- lusnak a legvégén - nehéz szülés. Remélem megéri a kínlódást. (A Híd mostani - áprilisi — számában hoznak egy hosszabb részletet; eljut a kezedbe?) Apropos, Híd - a szerkesztő, Ács Karcsi, most elsején itt lesz Pesten, nálunk jövünk össze páran, akik eddig is dolgoztunk nekik. Teszem a bogarat a füledbe: mért nem írsz nekik? A pillanatnyi helyzet (Jugóval) elég jó, hogy kihasználjuk. Főképp elméleti, esszé-vonatkozásban talán a legjobb magyar nyelvű folyóirat, igen liberálisan szerkesztik - s talán el lehetne mondani ott, náluk, egynémely dolgot, amit itthon nem lehet. Főképp irod. történelmi szemléletünk szakadé- kait lehetne tömögetni egy-egy esszével. S kicsit távlatokban nézve — mindegy, hogy itt vagy ott jelenik meg; fő, hogy magyarul s nyomtatásban. Az már maradandó nyom, akárhogyan is. Én lelkesen hiszem, hogy amit a magyar szellemi, irodalmi életben Érdély képviselt - mint góc - a két háború között, az most csúszik át Délvidékre, a szerep. Valami „kihelyezett” bázist érzek és látok 183
