Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 2. szám - Alexa Károly: Írók..., írjatok... remekműveket... I.

tartásból Déry valamiféle Flaubert-i műgondhoz hasonló alkotómódszerbeli eszményképet, valami általános érvényű, szentesített módszert akar fiatal íróink elé állítani, vagy - mint ahogy mondotta - ki akarná adni majdnem jelszóként a felszólítást: ’dolgozz évekig egy könyvön’. Amit nem tiltunk meg Dérynék, azt nem akarjuk eló'írni valamennyi íróinknak. Nem kell a terhességnek öt évig tai’tania. Nem tilos öt évig is dolgozni egy könyvön, de ha ezt a módszert szentesítjük és kötelezó'vé tesszük, akkor ez azt jelenti, hogy elválasztjuk az írói alkotás fejlődési tempóját az élet fejló'dési tempójától, és az írót közömbössé tesszük a korával való lépéstartás kötelessége iránt.”

,Ki tehet róla, hogy a nyugati kultúra és tudomány hivatalos népszerűsítése és terjesztése Magyarországon mindig egyben kísérleteket jelent demokrácia-ellenes propagandára, aknamunkára, sőt kémkedésre? A hivatalos nyugati kultúra az imperializmusnak ügynöki szolgálatot teljesít, márpedig mi imperialista ügynökségeket országunkban nem tűrünk meg.”

„A sztahánovista is szeret, családja van, de új módon szeret, és családjához, asszonyához, gyermekéhez való viszonyát is új módon alakítja.”

,De a siránkozók megfeledkeznek fontos pozitív tényekről, melyek a ’folytonosság’ ún. megszakadásáról alkotott képbe szervesen beletartoznak. Megfeledkeznek először arról, hogy a párt vezetése az irodalomban, a pártszerűség elvének érvényesítése irodalom és közönség szerves kapcsolatának soha nem látott bensőségét és szorosságát jelenti. A burzsoá társadalom írójának ’szabadsága’ egyben reménytelen elszigeteltség volt a néptől. Az épülő (és felépült) szocializmus társadalmában a nép már nemcsak ’kész’ irodalmi műveket akar vásárolni, bocsánat a kifejezésért: ’konfekcionált’irodalmat, hanem az alkotás munkájába magába avatkozik bele, megmondja, mit és milyent akar, az írókat arra igyekszik rávenni, hogy műveiket ’mérték után’ készítsék, a nép ’testére szabják’. A párt vezetése: végső soron a nép ’rendeléseinek’, szükségleteinek, bírálatának továbbítását jelenti az írókhoz, az irodalom beillesztését újból a dolgozó nép életének egészébe, amelyből százados folyamat következtében kiszakadt, az irodalomnak a szocialista építés, a társadalmi nevelés szolgálatába állítását. Dróton-rángatást, parancsolgatást, ledorongolást jelent ez? Nem, szó sincs róla.”

Révai József, 1949-50.

Az írói szabadság új jelentése

„Az írószabadság hazug, hamis polgári értelmezése, főleg a régebbi írókban eléggé mélyen beivódhatott ahhoz, hogy ne legyen könnyű tőle teljesen megszabadulni, még akkor is, ha talán nem nagyon élvezték ezt az úgynevezett ’írói szabadságot’. Révai azt írja, hogy azok, akik féltik a Párt irányításától az író szabadságát, azok elfelejtik, hogy ’a Párt vezetése az irodalomban a pártszerűség elvének érvényesítése, irodalom és közönség szerves kapcsolatának soha nem látott bensőségét és szorosságát jelenti...’”

Darvas József, 1950.

155