Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 2. szám - Alexa Károly: Írók..., írjatok... remekműveket... I.

róla, s amit gondolt egyénien és eredetien fejezze ki. így válhatik aztán a párt pillanatnyi szemszögéből eretneknek az, aki később - legtöbbször halála után - a dolgok természetes rendjénél fogva a párt reprezentatív művésze lesz, mint Gorkij vagy éppen József Attila, akinek életében ilyen természetű csalódás volt egyik fő oka meghasonlásának. Ha viszont könnyen tud alkalmazkodni időszerűségéhez, vigyáznia kell, hogy ne legyen belőle, ’akire csak egy párt vigyáz’. Még nagyobb bökkenője a politikai költészetnek a hangnem kényessége. A politika legújabbkori szerepét sokan a valláséhoz hasonlították. Mindenesetre fennáll köztük az a meglepő hasonlóság, hogy olyan témák, amelyek minden hangnemet kibírnak, csak az érzelmességét nem. Lehet azzal a gyermeki-isteni naivitással kezelni, ahogy Petőfi tette, lehet hideg és tárgyilagos szenvedéllyel fölébe kerülni, mint az József Attilának sikerült, vagy forró szenvedélybe olvasztani, mint Vörösmarty, Ady, Babits, vagy újabban Fodor József költészetében, csak éppen azon a meghatott, rebegő, biedermeyer hangon nem lehet szólni róla, ahogy az mostanában újságjainkban és hetilapjainkban divatos - hozzá még nagy távlatokra törekedve, gyárakkal, földekkel, menetelő milliókkal.”

Vas István, 1946.

Egy kritikusi krédó és ars poétika

„... nem látok rá semmi okot, hogy tanulmányaimban szigorú kritika tárgyává ne tegyem azokat, akiktől valaha sokat - sajnos, főleg sok hamisat - tanultam: Németh Lászlót, Szerb Antalt, Kerényi Károlyt és másokat is. Lehet, hogy lesznek egyesek, akik ezt a magatartást embertelennek fogják ítélni. Lehet, hogy bizonyos tekintetben az is, vagy legalábbis e vádak alól csak az emberség fogalmának egy új tartalma mentesíthet. Mindenesetre: az új, iga- zabb, szocialista emberségért vagyok embertelen...”

„Kritikai írásaimmal szemben elég sokszor felmerült a kíméletlenség vádja... harcolni nem hajladozó virágszállal szokásos, hanem éles fegyverrel és a marxizmus-leninizmus elveit magáénak valló kritikus ma aligha engedheti meg magának a harc idillibb módozatait. Azt viszont egy pillanatig sem tagadom, hogy egyéni érdeklődésemnek, vérmérsékletemnek a harc ma szükséges formái és intenzitása bizonyos mértékben megfelelnek. Azt csinálom, amit csinálnom kell, és persze, hogy nagyon is szívem szerint csinálom.”

,Az ellenségnek is megvan a benső egysége, még talán Churchillnak is, és ezt a belső egységet az írónak fel kell tárnia, hiszen gyűlöletesnek is csak azt érezzük, aki élőén és hitelesen gyűlöletes.”

Keszi Imre, 1948.

Mondatok, amelyek után tovább vita nincs

„Fejlődő szocialista kultúránk tulajdonképpeni elsődleges forrása a mai és jövendő magyar valóság és a mi jelenünkkel és jövőnkkel rokon szovjet valóság, a Szovjetunió nagy példája.” „Nem kötjük meg íróink kezét a téma és a hős megválasztásánál, de semmi esetre sem orientáljuk őket olyan alkotásokra, amelyeknek központi hőse az ellenség, vagy holmi proletár-Hamlet.”

„De nem helyes - és ebbe már beleszólunk ha ebből az alkotói maga154