Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 2. szám - Bartos Csaba: A jég hátán
bad országba élünk? Én aszondom, métely az egész. Csak hintés az egész ra- finát politika, engemet meg annyira érdeke, mint a légyfingás. Most mi a jó Istent foglakozzak vele, úgyis az lesz, amire ó'k levágják a kalapácsot, meghozzák a döntéseket, ászt kész az egész, meg egy baromi nagy csigahányás! Amikó 98-ba odahaza aszonták a vén szatyor nyugdíjasok, hogy erre kell ám szavazni meg amarra, megmontam, hogy mennyetek a jó kurva anyátokba! A diszkóba kőcsönvilágítás van, nincs egy normális szórakozóhely, át kell menni a másik faluba, a fiatalokra szarnak, azér mennek el a falubó, mer még levegő sincs normális. Én megmontam má kis suttyó koromba is a polgármesternek, mikó kérdezte tőlem, hogy „kisfiam, hát minek kell lopni, keres anyád is, apád is, rendes munkájuk van, nem adnak neked meg mindent?” Hát én aszontam neki vissza, hogy nem hát! Hogy annának meg má mindent? Semmit nem annak meg, kiszúrják szirrel-szarral a szememet, azér kellett mennem a GYIVI-be! Én megmontam akkó annak az ütődöttnek, hogy azé vetemedek lopásra, meg átam bandába, mer a muteréktó én főfordúhatok éhen, őket nem érdekli! Ászt aszonta, hogy tuggya, hogy piára ebaszarincsák a pézt. Aszonta, hogy „kisfiam, akkó neked jobb sorod van ott benn az intézetbe!” Azon kapta fól a fost, amikó ehintettem neki, hogy jó sorom lenne, mer van kaja meg minden, csak nem engedik a mocskos nevelők, hogy szipuzzak. Na, ezen kapta fól a vén hülye a fost... Hogy mér, asztat nem tudom megmondani, sejtem csak, hogy biztos elítéte a sziput. Hát kinyahattya! Mikó nagykorú lettem, ászt emehettem má szavazni, jó van, hát bulibó páran ementünk haverokká. A muterék nem mentek el sohase, de ebbe az egybe egyetértettem velük, mer hát lehet, hogy bulinak tűnt meg frankó dolognak, de a fateromnak abba az egybe igazságot dobok, má így utólag is, amikó aszonta, hogy csak ígérgetnek, hogy így meg úgy, meg frankó dogokat hintenek, ászt utóbb szarnak az egészre a köcsögök. A mi polgármesterünkbe is látták a jövőt meg minden, ászt mit csinát? A fiatalokat még csak le se szarta. A tanyájára húzott még egy emeletet, arra összelopkotta a güriző parasztok pézét. A szállóra vagyok bejelentve, hogy ottan lakok, de má nem vagyok ott jó ideje, ászt mikó jött ki a puccos távirat, hogy mehetek szavazni, meg nép- számlálás meg polgármesteri választások meg minden szarság lesz, má teli van dugig vele a tököm, megmontam, hogy nem megyek, mennyen a jó köcsög muterom. Mer hát monták, hogy a hajléktalanoknak külön kell menni, erre meg arra a szállóra, meg a krízisre, meg ide-oda, na montam nekik, hogy tegyenek má üresbe, én akkó se megyek, ha négy ökörre vontatnak! De minek is? Nem változik nekem a sorsom egy nagy szart se. Jobban mondva csak azt, de egy centit se megy előre. De még akkó is aszondom, hogy a jég hátán is megélek. 133
