Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 2. szám - Bartos Csaba: A jég hátán

a Pistává kis suttyó koromba miket művetünk, mer hát a gyerek olyan, mint az eleven tűz, ott a faluba meg tutira olyanok a suttyók.

Ahó laktunk, az uccába nem messze vót egy olyan vegyes bót, ászt én bementem, má lehettem 12-13 éves, ászt kértem a botostól egy doboz cigit. A botos meg nem adott, mer aszonta, hogy a gyereknek nem való a cigaretta, ráérek még én azza.

De hát ezen, hogy nem adott, amit kértem, kurvára főkaptam a fost, de úgy, hogy asztat e nem lehet mondani, mer hát én fizettem vóna neki, vót nálam péz, meg hát az én dógom, hogy szívom-e a cigit, vagy rája szokok-e vagy nem, nem azé a vén marhájé, aki azóta má hál istennek fődobta a talpát. Egy vén szar vót a botos, má megvót akkó is hetven tutira, ászt nem adott.

Az unokatesómék is próbákoztak, de azoknak se dobott semmit, így lopkodtam a fatertó meg a mutertó a cigit. Mink má annyira akartunk cigizni, hogy majnem megevett minket a franc.

De nem vótunk mink eveszett suttyók má akkó se, ementünk a kocsmák körű meg az uccán főszettük a csikket, ászt vót ott a faluba pár romos ház, oda mentünk be cigizni.

Meg vót olyan, hogy a haverokká is vittünk oda bort, meg szipuztunk meg minden, de az má későbben vót, amikó ejártam má dógozni.

De elsőbb az vót, hogy amié nem szógát ki az a vén szar, hát bosszút főztünk ellene.

Ahol mi laktunk, abba az uccába még főd ucca vót, meg még tutira, hogy mostan is az. Vót ottan mindig valami, mongyirk a tehenek amikó jöttek a legelőrő haza, ehagyták a nyakukbó a járomkötelet, vagy vótak légpuskahüvelyek meg üvegdarabok, meg tégla meg minden, ászt avval teledobátuk az uno- katesókka a Jóska bácsi botjának a csatornáját meg a tetejit, fődobátunk oda minden szirt-szart, meg a lépcsőre is, ami csak a kezünk ügyibe akatt, hogy vegye magát észre.

Arra is emlékszek, hogy azon versenyeztünk, hogy ki tuggya magasabbra dobni a tetőre, ászt amikó mongyuk a tégladarab pattant egyet a cserepeken, ászt legurult a csatornába, csak úgy belebukfencezett.

Élveztük a dógot, mer hát hogyha átbasszák a fejünket, én aztat ma se szeretem, meg má kis suttyó koromba is csípte a szememet. Hát! Mer hát törvénybe van az foglava, hogy kiskorúaknak nem lehet dohányozni, piáni, szipuzni meg a többi szarság? Szóvá nekem ilyenkó fölmegy az égig a fosmérőm, mer mostan is bemegyek, ide járok a trafikba vagy a kocsmába cigidohányé, ászt ki van vésve kurva nagy betűkké a pult elejire, hogy 18 éven aluliaknak dohányárut nem szolgálunk ki! Na baszd meg! Hát hol élünk mi? Magyarországon? Észtet nevezik szabad országnak meg tiszta Amerikának, meg minden frankó címmé ki van pingáva, csak éppenséggel az egész közepibe bele lehet jó nagyot szarni, mer az egész egy nagy határ hazugság! A jó mútkó má nem bírtam lótetűve, ászt megkérdeztem má a pinát, hogy mi a kurva anyádé nem vehet egy kis suttyó cigit, ha akar, és ha megengedi neki a faterja, mu- terja, na, észtét köhögd el nekem? Akkó meg a szemem közé nézett az a jó kis hús, ászt aszongya, mer ez a törvény!

Basszátok meg a törvényeteket, én meg odaakasztottam a táblát a nyakába, de inkább beakasztottam vóna a jó kis seggibe! Na, így vagyunk! A törvény az törvény, ászt kész! Akkó mi a jó kurva annyukat dumájják, hogy sza132