Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 2. szám - Bartos Csaba: A jég hátán
Aszonta utána, hogy frankó érzés. Nekem az a tuti a szipuzásba, hogy fölód, nem leszek hülye tóle, olyan röpülő érzésem támad, meg rózsaszínes meg minden tök frankó lesz. A szipu meg a pia mongyuk ég és főd, mer nálam különböző hatást tesz mind a kettő, és a pia, mongyuk ha benyakalok egy-két liter bort, az nekem légyfing! Én attó csak be leszek csípve, jókedvem lesz, ászt akkó ha még rátőtök, akkó én má átmegyek vademberbe, mer akkó én má leátkozom még az Istent is az égbő. Mer a bor az vén trottyoknak való, meg ilyen lökötteknek, akikre én aszon- dom, hogy nem tuggyák, mi a frankó, mer ha tunnák, hogy mi az, amikó az ember télleg ellazul, meg télleg olyan lesz, mintha a mennyországba vóna, akkó^ biztos, hogy nem innának a büdös életbe se többet bort. Ez tuti biztos! Én még mongyuk a pálinkát is sokka, de sokka többre tartom egy vagy két szem Xanaxsza, mint a sima két liter bort, pláne nem beszéve a fröccsrő. Én aszondom, hogy a bor az csak gyagyás, flúgos barommá teszi az embert, de a hígító, az tutira nem! Én má csak tudom, mer má kis suttyó korom óta hígítózok. Még benn a GYIVI-be ragasztóvá kesztem, ászt jött a körömlakk, az ace- ton, ászt a hígító, ha meg tényleg nincs más, de olyan nincs, mer arra mindig kell, hogy legyen, akkó veszek egy százasé Technokol Rapidot. Az meg olyan erős, mint a kurva Isten, mer az embert egyszerre főkeni a falra. Vöt nekem a javítóba egy szobatársam, az még kezdő suttyó korába lopás miatt kerűt be, tizenöt éves ha vót. Aszitte, hogy ő a király, má legelső alkalomma, még kezdő vót a szipuzásba, tüdőre szívta a cigit a kiscsávó. Maj- nem kiköhögte a tüdejit a marha, ászt evörösödött, utána elilút, ászt szédöl- gött, mint a ringispír, botladozott meg köhögött, máj nem megfullatt. Erős vót a kiscsávónak, aszitte, hogy csak úgy nekimegy a Technokolnak, mint a paraszt az ekének, én is így kesztem, ászt rájöttem, hogy a Technokol kurva erős jószág, csak kicsi szippantásokká lehet legyűrni. Nyíregyházán vót egy haverom, az meg úgy purcant ki, hogy az se tutta a játékszabályokat, mer a hígítós zacskót ráhúzta a fejire, ászt elalutt alatta. Begőzőt ászt elkábút, hogy a mennyországba kerűt-e vagy a pokolra, nem tudom, csak úgy sejtem, ahogy a fatert, hogy az tutira a pokolra. Én ászt mondom, hogy kerűjjön az ember bárhová, csak jó állomáson száj- jon föl, ászt kész, mer én aszondom, hogyha valaki itten lenn él, az még ottan fönn is éhet, csak ne a pokolba, mer az gennyes hely lehet! Mázli az egész, hogy ki hová kerül, én aszondom, csak azon múlik, hogy milyen gatya van rajta, meg hogy szerencséje van-e, és szerintem az nem az Istenen múlik, hogy ki hová kerül, hülyeség, hogy majd az dönti el. Ahogyan én hallottam, észtét ki lehet focizni, asztat is, hogy éppen ki hogy akar élni majd a födi epatkolása után. Még a tévébe monták egyszer a Fókuszba. Ászt hogy ez csak szöveg-e vagy ájja is a helyit, az majd kiderül, de én tuti, hogy valahogyan megjátszom, hogy a mennyországba kerűjjek, mer ott több a jó ember, má aki jó vót itt lenn a födi életibe, ászt én is úgy akarok járni, ottan má nincs törvény semmi, ászt amit itten emulasztottam, asztat ott kiélhetném, de frankóra. Én aszondom, hogyha nem lenne itt nagy cucc a nemi közösülés meg a többi, akkó az vóna a frankó dolog. Mer hát akkó az ember meglátna egy bombázó csajt az uccán, ászt bevágná a bokorba, és megdugná. Észtet mostan bün130
