Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 2. szám - Bartos Csaba: A jég hátán
csába őket, hát most meg baszok rá, hogy ének vagy hanak, engemet az má hidegen hagy, mer én nem vagyok hülye, hát engemet ha rohatt börtöntőtelék- nek meg mindennek nevez az anyósom, hát köpök én magasró az ugatására! Engemet má ne nézzen palinak, mer ne nézzen, mer se kutyám, se macskám nekem, meg hát ászt én nem hagyom, hogy engemet hülyének nézzenek, hogy húzom az igát, mint egy járomba fogott ló, ászt meg elszedik tőlem a stekszet! Meg hát még az vót a tetejibe a frankó, hogy azza gyanúsítottak engemet meg, hogy én kijáccottam őket, mámint az apóst meg az anyóst, ászt én megloptam őket. Hát a kurva annyukat, ászt a hülyét, aki ilyen barom embereket a világra baszott, mint ezek! Szóvá má teli vót velük csurdultig a tököm, ászt ott hattam őket. De azé nem vótam olyan pali, hogy üres kézzé jöjjek el, má mint odaha- zulró se, a muternak én nem montam, hogy nem megyek haza, de hát minek montam vóna, amikó csontmerev részeg vót akkó is. Úgy vót, mint a hülye, hogy minden hónapba vagy hazamegyek, vagy föladom a postán a stexet, ászt kész! Hát én aszontam: - Én a falatot nem fogom evonni a szájamtól, én a cigirő nem mondok le, ha nekem úgy esik jól, akkó emegyek diszkóba, ászt bevágok egy-két extazit, ha nekem úgy kívánja meg a kényem-kedvem, hogy éppen jólesne egy kis anyag, mongyuk füves cigi, ászt is megengedem magamnak, mer hát azé melózok - montam én akkó, hogy hát élvezzem má észt az életet. Mer hát ezze élveztem én, meg hát a nőrő nem is beszéve, mer hát a férfiemberre néha legalább hetente háromszor rátör a kangörcs, én meg nem fogom kiverni a sarokba, amikó megtehetem, hogy betegyem a pinába! Hát nem? Vótak nekem kurváim, meg lesznek is. De mint má montam, én nem stekszbe csinátam észtét soha. Ha úgy alakút a dolog, akkó meg megmontam a kurvának, hogy takaroggyon a picsába! Hát! Én amikó még dógoztam, attam a dogokra, hogy mongyuk, nem hígítóztam, mer az má mostani tészta, hogy én hígítózok. Az meg még kis suttyó korombó való dolog, hogy nem vót a GYIVI-be lószar stekszem se, hát jó vót a Technokol meg a többi, őrűtem, ha az egyik haver két szál Szofiér szerzett Pálmatexet. Az má király vót. Amikó megvót rá a stex, én királyként lementem a plazáhó, ászt vettem két rugóér egy extazit. A Banhofba is jártam én ki, meg a Poverbe, ott is egy füves cigi belekerűt három és fél rugóba, de megérte, na! Akkó má az ember el vót látva, meg akkó bepörögtem, ászt kurva jó érzés vót, lementünk a haverokká páran a Révbő, ászt azokka fóldobódtunk hétvégén a diszkóba, de vót olyan, hogy amikó én még menő akartam lenni, bevágtam a gyárba is az extazit, ászt szerintem azér is kúrtak ki onnét, má mint a műanyagosoktó, mer meglátták a szememen, hogy föl vagyok baromira pörögve. Mer amúgy én sose vótam hülye még a keményebb anyagoktó se. Hát nem úgy, hogy mongyuk még soha nem hernyóztam, meg lecsózni se lecsóztam még, az túl drága vót nekem, csak fű meg extazi, meg ha nem vót más, mint mostan, akkó tömény meg egy pár darab Andaxin, ászt kész. Akkó olyan fölszabadút az agyam, meg olyan laza csávó leszek meg minden, frankó érzés. Az egyik haverom hernyózott még Nyírbe, az aszonta, hogy amikó az elvonási tünetek rája törtek, a légy felé szát, ászt ő meg ekezdett menekűni. Kiugrott az ablakon is, ászt tutira monta, összetörte kezit-lábát. 129
