Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 2. szám - Bartos Csaba: A jég hátán
má tuti, hogy még eccer ebbe a büdös életbe nem megyek haza, hát mostan minek is mennék má. Akkó legfőjjebb, ha a muter kipurcan, na, akkó én hazamegyek az örökséget fó'venni. Kurvára kivét a tököm, hogy munka után egy kicsit hazamentem, ászt ott meg a nyakamba szakatt még a csillagos ég is, na ne! Dógozzak itt is, ott is, ászt csak én? Az asszony meg? Csak nyúkájja magát a semmittevésbe egész nap. Meg az apja faszát! De visszakanyarodva: elsőbb én amiké itten kiteletem, elég kemény vét, de csak az első tél vét olyan genyó, ászt a többit má megszoktam, mint a kutya a verést. Mentem én akkó, mint a kurva Isten, mindenhová, hát akkó én még nem ismertem a fehérvári csöveseket, mer hát nem csövesnek jöttem én le 300 kilométert, hanem melózni, csak hát befíngott a számításom, ászt bárommá ez lett. De én nem veszem nehezen az akadályokat, főtalátam magamat, de az az első tél, amit az uccán vótam, az benne marad a fejembe, amíg élek! Vastagon november vót má, ászt jó, nem mondom, hogy előtte itten Fehérváron az égatta egy fődön senkit nem ismertem, mer akkó nem mondanák igazat. Vót egy pár csávó, akive mongyuk a Révbe, ahol elszállásótak, amíg melóztam a gyárba, hát vót ott pár csávó, akive üzletetem is. Hát vót egy szobatársam, ászt én kurvára nem csíptem, meg tuttam véna, szavamra, ölni. Szlovák buzeráns, amolyan utálék fika csávó, ászt azzal én nem jöttem ki, de nagyon, mer hát én má az első napon, ahogyan odekerűtünk, megmontam neki, hogy te lesze a felső ágyas, én meg az alsó, mer a sitten is én vótam, csak a hon- védségné baszott mindig ki velem a tizedes meg a többi, hogy én fönn aszok! És akkó mindig énrajtam jártak azok a rohatt bakatársak körösztű, a jó kurva annyukat, hát énrajtam ne járjon körösztű senki. Megmondom, mi vót ott a mocskos helyzet. Lett véna nekem ottan szavam, meg vót is, csak hát a parancsnokok így baszarintottak ki velem, bosszúból. Mer ezt mind bosszúból csináták velem, mer én visszapofáztam nekik, hogy nekem se kutyám, se macskám, se istenem nem vagytok, bazmeg! Nekem ne parancsojjon egy seggfej őrvezető, mer alárúgok! Ászt hogy én mindig kiátam az igazamé, azé basztak mindig ki velem. Nekem még a saját muterom se parancsot! De elég az hozzája, hogy én akkó megfogattam, hogy ebbe a rohadt büdös életbe soha nem leszek má alsó ágyas, na, ezen ászt kiburút má a legeslegele- jin a szaros bili. Elsőbb még csak rendre utasítottam, majd cirkuszót meg minden, ászt ilyen kis girnyó, seggdugó, ortopéd csávó vót, hát alárúgtam meg megpofáztam neki, hogy tegyen üresbe, meg felejcsen el, mer ha nem, akkó szétverem a korcs fejit! De ászt nem nyugodott le, meg még olyan is előfordút, hogy mikó mentem be a szállóra, útközbe a József Attila ucca elejin, meglestek pár buzeráns fődi- jive, ászt aszitték, hogy ők az erős csávók. Én mindig magamná hordom, nem csak önvédelembő, hanem egyébként is a pillangó késemet, ászt ha én má a zsebembe kinyitom, mongyuk ha rajtam van a dzsekim, akkorát csattanik, hogy a fül belefájdul. Reggel vót, az éccakai műszakbó mentem haza a szállóra, ászt leszátam 126
