Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 2. szám - Bartos Csaba: A jég hátán
a buszró, sokan jöttünk akkó, hát sokan laktunk a szállón, meg a gyárba is sokan dógoztak ottan, úgyhogy zsúfót vót mindig a busz. Elsőbb bementem a trafikba egy doboz cigiér, ászt utána meg mentem ki a szállóra. Félhét köi'ű vót ez, még sötét vót, februárba, asziszem. Ászt láttam én az árnyékokat, többet is, hogy jönnek utánam, asztat is láttam, hogy egyre-egyre csak közelednek hozzám, lépésrő lépésre. Akkó nekem má benn vót a kezem a zsebembe a késér. Ahogyan mentem nyugottan, szíttam a cigimet, ászt amiké má láttam, hogy az árnyékok elérnek tejjesen, az én árnyékommá egybefolynak, hát hirtelen megfordútam, úgy kiköpötten, ahogyan az akciófilmekbe láttam, mer ab- bó is sokat tanútam, nagyon sokat. Akkó má fölismertem őket. Hárman vótak, mind a három szlovák buzeráns seggfej. Megnyomtam a kést, akkorát csattant a kezembe, mint a kurva Isten. A késem tizenöt centi hosszú pengéjű, na, errő is tudnák meséni, hogy hogyan tettem én arra a késre szert. Amiké a kezembe csattant a kés, láttam, beszartak, ászt megkérdeztem tőlük, hogy mi a probléma? Ez a seggdugó szlovák buzeráns, a szobatársam, csak lapított. Aszondja nekem az egyik seggfej, hogy szájjak le a haverjukra, mer elintéznek, meg ilyen szöveg. Én aszontam: - Mi az, hogy szájjak le, bazmeg? Én szájjak le őróla, baz- meg? Talán fordítva, nem, bazmeg...?! Közőtem velük, hogyha nem szának énrólam le, akkó a haverjuknak befellegzett, ászt aszontam annak a rohatt tetűrágó seggfej szlováknak, hogy ne hárman erősköggyetek eggyel szembe. Úgy nem nagy cucc, bazmeg! Hanem, bazmeg, ha nem tetszik a pofám, meg valami problémád van velem, akkó ászt velem közöld, te kis köcsög csávó, ne a koszos haverjaiddá légyé erős, bazmeg! Én is egymagám vagyok, és ha kell, akkó egymagám legyűrlek a főd alá, mind a ganét a paraszt, bazmeg! Szóvá ez így nem ér ! Mer baromira úgy van, hogyha az ember enged, akkó meg vége van, ezt én mondom. Mer az a hülye duma is csak a klotyóba való, hogy az okos enged, a szamár meg szenved. Marha nagy baromság! Én aszondom, azér van már annyi a szütyőmbe, hogy mondhatom, hogyha az ember enged még egy milit is, má a fejére szarnak. Na, ászt kikészítettem a csávót, és ami frankón érdekes, hogy nem mertek hozzám érni a szlovák köcsögök egy ujja se! Annyi vót az egész, hogy megfenyegettek, ászt készen vót. Hát ászt próbáták véna, hogy hozzám érnek, hát addig étek véna, mer én beléjük vágtam véna a kést. Hát én úgy dobom a kést, mint az a kurva Isten! Amútkó éppen a Légióssá, az egyik csöves haverommá vótam, most sittre vágták, betöréses lopással, de amúgy tuti helyen van Baracskán, mert itt lesz a tél mingyá a nyakunkon. Évek óta má egy sátorba laktunk, ahogyan ő is csöves lett meg én is, piálás meg szipuzás közbe összehaverkottunk. Hát nagy szarba vótam, ászt aszontam: hazamehetnék én a faluba, de mennyen a tököm haza! Ha én hazamegyek, nem kapnák frankó munkát, ha meg kapnák valami szart-hugyot, vagy a városba, Nyíregyházán, vagy benn 127
