Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 2. szám - Boda Magdolna: Ebéd utáni szieszta; Kavicsok

nősz... ahogy éhesen, fáradtan kóborolt a sötét erdőben, észrevett egy kicsi házikót (én már két éve csak panelt látok körös-körül, átkozott dobozházakat) ... és odabenn az asztalon 7 tányér, 7 villa, 7 kés, 7 ágy... (és az ágy alatt 7 pár piszkos zokni... 7 Pucus, 7 kis anyapisilnemkell.) ... az öregasszonynak öltözött gonosz boszorkány odaadta a kifényesített mérgezett almát...

Pucus a falnak fordulva, most már másik kezének hüvelykujját szopta, jobb kezének mutatóujjával meg a falvédő szarvasának kontúrját rajzolgatta egyre nagyobb lendülettel.

Először a szarvast,

aztán a vadászt, egyre izgatottabb mozdulatokkal, a vadász után a fenyőket, a bokrokat, a nyuszikákat,

ujja egyre fürgébben siklott a falvédőn.

Pucus már réges rég átköltözött egy másik mesébe, közben pedig dúdol- gatott volna, de csak tompa búgás bugyogott elő hüvelykujjával teli szájából.- ... és a herceg meglátta az üvegkoporsóban fekvő Hófehérkét... hmm, hmm Hófehérkét... hmm... Hófehérkét... hmm... Hóf... hmmszhh - és az el- ernyedt ujjak közül a könyv egyensúlyát veszítve hátraesett.- És akkoj a vadász bejépett a házba és játta, hod a Pijoskát is bekapó jonda fajkas a nagymama ágyikójában hojkolt.

Kavicsok

A cukorkánál kezdődött. Furcsa gyerek volt, mindenféle csokoládét és cukorkát félretolt - mindenki döbbenetére -, csak a színes kavicscukorkákat volt hajlandó elfogadni. Nem ette meg őket azonnal, a színes drazsékat addig-ad- dig tartogatta, míg színük a tenyere melegétől leolvadt, és a meleg ragacsos massza tarka foltot hagyott. Utána már nem volt más hátra, ha meg akart szabadulni a ragacsos maszattól, a cukorkákat meg kellett ennie.

Később kavicsokat gyűjtött, színes kavicsokat, ahányszor hazajött a folyópartról, egy marék kavicsot borított ki a zsebéből.

Apja mutatóujját csavargatta a halántékán jobbra-balra, jelezve, hogy ,ptikk a gyerek” és véleményét egy grimasszal meg is erősítette. Az anyja csak a vállát vonogatta, hogy „tök mindegy stikk-e vagy sem, az övék és kész”.

A környék összes gyereke a grundon játszadozott, fociztak, ha elnyűtték a labdát, csak a szakadt bőrdarabot rugdosták, ha az is elfogyott a játék hevében, hát üres konzervdobozokat rugdaltak, a felnőttek mérgére, hiszen akkora volt a csörömpölés, hogy egy lélek se maradt nyugton tőlük. Ha elfárad121