Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 2. szám - Vlagyimir Vojnovics: Szűk baráti körben
Koba elvtárs fölébredt a zajra és fölemelte az arcát. Borscsov újult erővel veselkedett neki a guggolóstáncnak. Zsbanov gyorsabb tempóra váltott a zongoránál, Merenkov és Mirzojan pedig újra tapsolni kezdett a zene ütemére.- Elég volt - legyintett ingerülten Koba Borscsov felé. - Pihenj! Nyikola tántorogva az asztalhoz ment és ivott egy pohár Borzsomi vizet. Versilov és Kazanovics még mindig a földön hempergett a szétszóródott kártyalapok közt. Kazanovics megragadta ellensége jobb fülét, Versilóvnak pedig sikerült térddel ágyékon rúgni Kazanovicsot. Koba magához hívta Ariját.- Te Leontyij, miféle emberek ezek? A népünk vezetői, vagy gladiátorok? Arija leporolta a térdét, és kezében azzal a görbe kaukázusi tőrrel állt Koba előtt, amellyel eddig játszott.- Szétválasszam őket vagy hogy legyen? - kérdezte komor képpel, és kipróbálta a körmén a tőr élét.- Légy szíves. Csak kérlek, tedd el azt a tőrt! Ne adj’ Isten, még valami balesetet okozol vele! Leontyij az övébe dugta a tőrt, odament a verekedőkhöz, és egymás után beléjük rúgott. Azok talpra ugrottak, és roppant szánalmas külsővel álltak Koba elvtárs elé... Versilov vért mázolt el az arcán, Kazanovics pedig finoman tapogatta a bal szeme alatt duzzadó monoklit.- Ejnye, ejnye! - csóválta a fejét Koba. - És ilyen emberek kezébe tette le népünk a sorsát. Na és mit játszottatok? A két ellenség zavartan hallgatott.- Na, titeket kérdeztelek! Kazanovics a szemöldöke alól lesett Kobára.- Huszonegyeztünk, Koba elvtárs.- Huszonegyeztetek?- De csak úgy, Koba elvtárs. Nem pénzbe, hanem csak úgy, az érdekesség kedvéért.- Nem értem - tárta el Koba elvtárs a karját. - Kik vagytok ti? Vezetők, irányítók vagy csak egy bűnöző bagázs? Na és min nem tudtatok megegyezni?- Zrikál a zsidó - lépett előre Versilov.- Hát ez meg miféle szó, hogy zsidó? - fortyant föl Koba elvtárs.- Bocsánat, izraelita — helyesbített Versilov.- Ostoba vagy - sóhajtott fel Koba. - Antiszemita. Hányszor mondtam már, hogy hagyd ezeket a birodalmi allűröket. Egy hetet kapsz a nemzetiségi kérdésről írott munkáim tanulmányozására. Megértetted?- Meg. Hozzákészült, hogy azért kifejtse ezt a gondolatot, de Pohljobisev jelent meg, és így szólt:- Koba elvtárs, jelentés érkezett, hogy Adik hadserege közvetlenül a határ mellé vonult. Nagyon kellemetlenül érezte magát Koba elvtárs ettől a bejelentéstől.- Gyere ide! - mondta a titkárának. - Hajtsd le a fejed! Fölvette az asztalról a kialudt pipáját és kezdte kiverni Pohljobisin kopasz feje búbján.- Adik a barátom — mondta, mintha csak bele akarta volna verni a tanítást a titkára fejébe. - Nálunk a Kaukázusban az a szokás, hogy kősziklaként kiállunk a barátunk mellett. Meg lehet bocsátani, ha megbántják az ember fivérét 111
