Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 2. szám - Vlagyimir Vojnovics: Szűk baráti körben

- Ez pofon egyszerű - mondta Koba elvtárs. - A legnagyobb állat az elefánt. Miért nem írod be, hogy elefánt!- Nem jó, Koba elvtárs - mondta megszeppenve a titkár.- Nem jó? A, persze, őskori! Akkor írd be, hogy mamut!

Pohljobisev a keresztrejtvény fölé hajolt, a ceruza hegyével bökdösve számolta a négyzeteket, majd Koba elvtársra emelte kétségbeesett tekintetét.- Megint nem jó? - csodálkozott Koba. - Mi a csuda lehet? Hát van a mamutnál nagyobb állat? Add csak ide! — A pipáját szortyogtatva nézte, olvasta a keresztrejtvényt, hangosan töprengett: - Tizennégy betű. Az első b. Nem bika? Nem. Bárány, borz - ezek elég kis állatok, ha jól tudom. És mi lenne, ha telefonálnánk a mi kiváló tudós biológusainknak? Minek törjük a fejünket, mondják meg tudományosan, hogy volt-e bével nagyobb állat a mamutnál, vagy nem volt. És ha nem volt, akkor nem szeretnék a keresztrejtvény szerzőjének a bőrében lenni.

Éjszaka Plesivenko akadémikus lakásán felcsörömpölt a telefon. Egy rekedt és parancsoló hang azonnal a készülékhez kérette az akadémikust.

Az álmos akadémikus-feleség ingerülten válaszolt:- Plesivenko elvtárs nem tud a telefonhoz jönni. Nem érzi jól magát és alszik.- Felkelteni! — jött a kurta parancs.- Hogy merészel! - háborodott fel az akadémikus-feleség. - Tudja, hogy kivel beszél?- Tudom - így a türelmetlen hang. - Fölkelteni !- Ez hallatlan! Panaszt teszek! Hívom a rendőrséget!- Fölkelteni! - ismételte makacsul a hang.

De addigra már magától is felébredt az akadémikus.- Trosa - ugrott hozzá a felesége. - Trosa, hallod?

Trosa méltatlankodva átvette a kagylót, és ezt hallotta:- Plesivenko elvtárs? Most személyesen Koba elvtárs fog önnel beszélni.- Koba elvtárs? - pattant ki Plesivenko az ágyból. Egy szál gatyában, mezítláb állt a hideg padlón. A felesége, a boldogság és rémület keverékével az arcán, dermedten állt mellette.- Plesivenko elvtárs - hangzott fel a kagylóban az ismert hang a kaukázusi akcentussal bocsásson meg, hogy ilyen későn telefonálok...- Ugyan, Koba elvtárs, ugyan... - mondta Plesivenko elfúló hangon. - Olyan boldog vagyok... És a feleségem is...- Plesivenko elvtárs - vágott a szavába Koba -, tulajdonképpen egy bizonyos ügyben hívom. Itt néhány elvtárs fejében egy meglehetősen vicces és szokatlan terv született: mi lenne, úgymond, ha a hús- és tejtermelés növelése érdekében visszahoznánk a faunánkba a legnagyobb őskori... a fenébe, nem jut eszembe a neve. Emlékszem, hogy tizennégy betűből áll és b-vel kezdődik.- Brontuszaurusz? - kérdezte bizonytalanul, némi gondolkozás után Plesivenko.

Koba gyorsan megszámolta a betűket az ujjain:- Bé, er, o, en... - a tenyerével eltakarta a kagylót, huncut képpel Pohljo- bisevre kacsintott és odasúgta neki: - írd be, hogy brontuszaurusz! — És han107