Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 2. szám - Vlagyimir Vojnovics: Szűk baráti körben
gosan ezt mondta: — Tökéletes. Pontosan a brontuszaurusz. Hogy viszonyul ehhez a gondolathoz?- Koba elvtárs - mondta a teljesen elképedt Plesivenko - ez nagyon merész és eredeti gondolat... Azaz azt szeretném mondani, hogy ez egyszerűen...- Zseniális - bökte ököllel oldalba a dermedtségből ocsúdó felesége. Nem tudta pontosan, miről van szó, de azzal tisztában volt, hogy a ,^zseniális” csak jól jöhet.- Ez egyszerűen zseniális! - nyilatkozta határozottan az akadémikus, miközben a semmibe meresztette a szemét.- Számomra egyszerű munka-hipotézis — mondta szerényen Koba elvtárs.- Itt ülünk, dolgozunk, gondolkozunk.- De hát ez zseniális hipotézis - tett merész ellenvetést az akadémikus.- Ez eddig a legnagyszerűbb terv az állatvilág átalakítására! Ha engedélyezi intézetünknek, hogy legalább a kérdés bizonyos aspektusainak kidolgozásába kezdjen...- Azt hiszem, hogy ezt még nagyon meg kell gondolni. Még egyszer elnézést kérek a kései hívásért! Plesivenko még sokáig állt ott a fülére szorított kagylóval, feszülten hallgatta a távoli gyors, búgó hangokat, és áhítatosan, ám hangosan ezt suttogta:- Zseni! Zseni! Micsoda boldogság, hogy egy korban élhetek vele! Az akadémikus nem volt benne biztos, hogy hallgatják, de remélte, ez hozzátartozik a dolgok rendjéhez. Minden rendben volt, amikor Koba elvtárs visszatért a kompániához. Addigra már meghozták és kijelölt helyére ültették Anton Zsbanovot. Leontyij Arija borospoharakba töltötte a vodkát, Koba elvtárs az első tósztba kezdett:- Kedves barátaim - mondta azért hívtalak benneteket ide, hogy szűk baráti körben ünnepeljük meg az év most beköszöntött legrövidebb éjszakáját és az ó't felváltó leghosszabb napot...- Éljen! - kiáltotta Versilov.- Ne rohanj - komorodott el Koba. - Te mindig rohansz, mint akit a tatár kerget! Emelem poharam, hogy minden éjszakánk rövid, és minden nappalunk hosszú legyen...- Éljen! - kiáltotta Versilov.- Pfuj, az anyád!... - köpte szemközt a dühbe gurult Koba elvtárs. Versilov a kabátujjával letörölte a képét és elvicsorodott.- És emelem poharam a legbölcsebb vezetőre, a legszilárdabb forradalmárra, a legzseniálisabb... Tudván, hogy a tömjénezéssel még senki sem ártott magának, Versilov még egy hurrát akart kiáltani, de Koba elvtársnak most volt érkezése, hogy egyenesen kiáltásra tárt szájába köpjön.- ...a mi legnagyobb elméleti és gyakorlati vezetőnkre... -, Koba itt jelentőségteljes szünetet tartott, majd határozottan befejezte: - Molokovra. Csend ereszkedett a szobára. Merenkov összenézett Mirzojánnal, Borscsov kigombolta ukrán inge gallérját, Arija tapsolt egyet, a farzsebéhez kapott, amely kidomborodott egy szögletes tárgytól. Megjelent az ajtóban és mozdulatlanná dermedt két hangtalan alak. 108
