Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 11-12. szám - Bognár Bulcsu: Népi szociográfia és társadalomtudomány III.

Hónok szervessége nem vonható kétségbe azzal, hogy azok az alföldi tanyás mezóvárosoknál szorosabb kapcsolatot alakítottak ki a felsőtársadalom egyes csoportjaival. Erdei valójában a szervesség fogalmával nem a társadalomfejlődés eltérő sajátosságait igyekszik megragadni, hanem olyan elméleti szempontot keres, amellyel ennek a mezővárosi társadalmasulásnak empíriától független felsőbbrendűségét megalapozza. Ennek a buktatókkal teli elméletnek tudható be, hogy a szervesség-koncepció, amely Erdei egyik legfőbb érve a mezőváros-fejlődés mellett, nem egy organikus társadalomelméletet alkot, hanem különös értéktételezésének igazolását szolgálja. Ezzel a társadalomszemlélettel ugyanis gyakorlatilag a tanyás mezővárosokon kívüli tár- sadalmasulások kivétel nélkül szervetlennek minősülnek. Erdei felfogásában a paraszti társadalomfejlődés egyéb változatai éppúgy „szervetlenek”, mint a történetiséggel rendelkező felsőtársadalom, vagy a polgári társadalom új elemei. Különbség csak a „szervetlenség” fokában van közöttük, amelynek zsinórmértéke az alföldi tanyás mezővárosi fejlődéstől, az autentikus „szerves- ségtől” való távolság.

Azon túl, hogy Erdei összemossa a zárt, autarch rendszer jellegzetességeit az organikus társadalomfejlődéssel. Gondolatmenetének az eddig tárgyalttól nem független, másik buktatója, hogy túlértékeli a tanyás mezővárosok önállóságát. A Három Város területét és a Kiskunság társadalomfejlődését úgy mutatja be, mint amely a felsőtársadalomtól teljes elkülönülésben fejlődött. Olyan társadalomként ábrázolja, ahol a rendi struktúra nem alakította a térség parasztságának életvilágát. Ez a beállítás azonban nyilvánvalóan téves. A mezővárosi fejlődést több dolog köti össze a hagyományos rendi struktúrában élő parasztközösségekkel, mint amennyi elválasztja. Egyrészt bizonyos, hogy a földesúri függésben lévő parasztközösségek autonómiája jelentősen nem különbözik a mezővárosokétól, hiszen az önigazgatás szervei az előbbi közösségekben is kialakulnak. Másrészt a mezővárosi paraszttársadalmak gazdasági és társadalmi érintkezésükben, sőt függésrendszerükben is ezer szállal kapcsolódnak a saját társadalmi csoportjukon kívül eső rétegekhez, így a felsőtársadalomhoz is. Az, hogy Erdei nem érzékeli, hogy a mezővárosi társadalomfejlődés erősebb rokonságban van az egyéb paraszti közösségekkel, nem csupán Erdei felületes történeti ismereteiről árulkodik. Ezek az összefüggések egyúttal arra is rámutatnak, hogy az Erdei alkotta zárt közösségek „szervessége” Erdei szervesség-definíciója alapján is megkérdőjelezhető: mivel az alföldi tanyás mezővárosokat sem lehet teljes egészében autarch rendszernek minősíteni, valójában nem találni olyan közösséget, amely a „szervességet” az Erdei által tulajdonított mértékben magán viseli.

Noha Erdei „organikus” társadalomszemlélete nyilvánvalóan az alföldi tanyás mezővárosi fejlődés egyedülállóságának ideológiai megalapozása érdekében fogalmazódott meg, ez a társadalomszemlélet nemcsak a többi térség társadalomfejlődésének értékelésében viszi Erdeit tévútra, hanem magát a tanyás társadalmasulás értelmezését is problematikussá teszi. Erdei szerves- ség-koncepciója ugyanis képtelen a társadalmi változást megragadni. Ez abból ered, hogy felfogásában a társadalmi változás kétféleképpen történhet meg. Vagy egy külső hatás eredményeképpen alakul át a zárt közösség, vagy belső önfejlődésének köszönhetően történik változás. Erdei megközelítése lé1068