Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 11-12. szám - Bognár Bulcsu: Népi szociográfia és társadalomtudomány III.

hoz vezet. Ezért a kapitalizmus csak „fölszíni”, „külsőséges”, technikai változásokat tud elérni, és nem képes a társadalomszerkezetet is átalakítani. Érvényessége csak a gazdasági rend átalakításában van, de a társadalom egészét nem képes áthatni; és ami Erdei számára még lényegesebb, nem képes annak valós igényét és különlegességének tartalmát kifejezni. Erdei társadalomfelfogásában, konzervatív módon tehát a zárt közösség belsó' fejlődésének van különleges jelentősége; ez az, amely a társadalomfejlődés szervességének a letéteményese.

Eddig a pontig nem is bírálható Erdei megközelítése, hiszen az adott társadalomtudományos paradigma melletti választás, a kutató sajátos érték- orientációja nem tehető bírálat tárgyává.16 Az azonban már sokkal inkább vitatható, hogy Erdei „organikus” felfogásában a szerves-nem szerves szem- beállítás nem csupán az átalakuló rendi társadalom és a hirtelen betörő kapitalista világ ellentétében fogalmazódik meg. A konzervatív társadalomszemlélettől való eltérést azonban elsősorban az jelenti, és Erdei védhetetlen társadalomfelfogásának alapját az fejezi ki, hogy Erdei számára a szerves fejlődést az általa törzsöknek nevezett magyar etnikumon belül is mindössze egyetlen különleges terület képviseli.

A Futóhomok elemzésében a szervesség Erdei-féle értelmezése a parasztság társadalomfejlődése kapcsán jelenik meg. Erdei beszél a történetiséggel rendelkező magyar parasztságon belül olyan csoportokról, amelyeket az adott közösség társadalomfejlődésének szervessége-nem szervessége alapján tekint „hígnak”, vagy „igaz magyarnak”. Erdeinek az itt kifejtett „organikus” értelmezése több szempontból is felettébb vitatható. Egyrészt Erdei az egyes térségek különböző társadalomfejlődésének értékelésekor olyan szervesség fogalmat használ, amely kizárólag egy térség sajátos társadalomfejlődése esetében bír értelemmel. Hiszen a szervességre hivatkozás mindenekelőtt az alföldi tanyás mezővárosok értékelésében található. Erdei elsősorban e térség parasztságának külső tényezőktől nem befolyásolt fejlődésével magyarázza a polgárosodás tekintetében magasabb fejlettséget. A felsőtársadalom, a rendi struktúra beavatkozó és Erdei számára káros hatásától mentesen jön létre az a társadalmasulás, amelyet ő - mint legfejlettebbet - a magyar polgári átalakulás letéteményesének tekint; és amely szervességét a külső társadalom be nem avatkozása valósít meg. Miközben azonban Erdei szerint a szerves fejlődésnek ilyen különleges hangsúlya van a tanyás mezővárosok esetében, addig más területek paraszti társadalomfejlődése kapcsán Erdei éppen ennek a szerves fejlődésnek a hiányát fedezi fel; álláspontom szerint indokolatlan módon. Erdei ugyanis mindazokat a tényezőket a szerves fejlődés felszámolójának tekinti, amikor egy zárt társadalmi csoport érintkezésbe kerül más rétegekkel. Erdei számára az alföldi tanyás társadalomfejlődés „szervességet” az jelenti, hogy álláspontja szerint a többi társadalmi csoport nem formálta, alakította az itteni zárt, elkülönült parasztság társadalmasulását.

Nyilvánvaló azonban, hogy Erdei szervesség koncepciója az organikus társadalomfejlődés félreértésén alapszik. Egy társadalomfejlődés organikus- sága ugyanis nem megkérdőjelezhető az alapján, hogy a történeti korokban kapcsolatba került-e más, a zárt közösségen kívüli csoportokkal, és hogy azok hatottak-e rá, formálták-e a társadalmasulás formáit, vagy sem. Erdei értelmezésével szemben a hagyományos paraszti közösségek társadalomfejlődé1067