Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 11-12. szám - Bognár Bulcsu: Népi szociográfia és társadalomtudomány III.
bálta értékelni. Erdei első, nagyobb területről szóló munkája is mutatja képességét arra, hogy az egyes területek jellemzőit szociografikusán megragadja. Ebben az értelemben a Futóhomok szociográfiája sikerrel birkózott meg a nagyobb tájegység elemzésének nehézségével. Erdei a kötet társadalomrajzaiban elkerüli a sablonos leírásokat, az adott terület alapos vizsgálata alapján fogalmazza meg az egyes területek szociográfiáját, és ez alapján igyekszik ábrázolni a társadalom nagycsoportjait. Különösen dicsérendő, hogy Erdei képes volt társadalomtudományos szempontrendszeréhez illeszkedően világosan elkülönülő térségekre bontani Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főbb területeit.14 Erdei ez mellett a Futóhomokkal olyan művet alkotott, amely a térség leírásán keresztül több tekintetben hiteles képet adott a parasztság XX. század eleji polgárosodási törekvéseiről. A Futóhomok szociográfiája tehát Erdei éles látásáról és jó elemzőkészségéről tanúskodik. Mindezek a pozitívumok azonban nem képesek elfedni Erdei ideológiai elemzésének gyengeségeit és történelmi ismereteinek hiányosságát. Különösen sajátos társadalomszemléletével összefüggésbe hozható ideologikus elemzései rontják le a Futóhomok remek szociográfiai leírásait. Ez a társadalomszemlélet a társadalomrajzot egy olyan, igencsak megkérdőjelezhető elméleti keretbe rendezi, amely éppen a társadalomelemzés hitelességét veszélyezteti. A Futóhomok eme kettőssége - hasonlóan Erdei korai írásaihoz — nem független az Erdei írásokban mindig megfogalmazódó politikai szándéktól sem; attól a politikai akarattól, amely nem csupán a társadalom leírására törekszik, hanem egyúttal annak megváltoztatására is. A munka kétségtelen erényei ellenére a Futóhomokban ez az ideológiai momentum ráadásul a korai Erdei írásokhoz képest még hangsúlyozottabban jelentkezik, és sokszor rányomja a bélyegét, ha nem is az egyes területek Erdei-féle leírására, de értékelésére mindenképpen.15 Ezek a tényezők aztán Erdei vitán felülálló szociográfusi kvalitásai ellenére rendkívül problematikussá teszik a Futóhomok társadalomszemléletét. Erdei társadalomszerkezeti elemzésének egyik legproblematikusabb pontja a magyar társadalomfejlődésről vallott nézete; az az értelmezési keret, amely a konzervatív társadalomfelfogással rokon módon a szerves-nem szerves (organikus-nem organikus) társadalomfejlődés fogalmaival operál. Erdei társadalomszemléletének legfőbb problémája az, hogy a konzervatív megközelítést félreértve a szervességnek olyan tartalmat tulajdonít, amely egész társadalom-értelmezését zsákutcába viszi. Pedig a konzervatív társadalomszemlélet Erdei által is képviselt kiindulása önmagában nem tenné sikertelenné Erdei értelmezését. Hiszen miként Erdei is teszi, lehet érvelni amellett, hogy a társadalmi átalakulás akkor tekinthető sikeresnek, ha ezt a „törzsök”, eredendő közösség önmozgása hozza létre, vagy ha a kívülről generált társadalmi változás illeszkedik ehhez az organikus közösséghez; olyannyira, hogy az új berendezkedés alapvető jellegét ez az autentikus közösség határozhatja meg. Az Erdei-féle magyar kapitalizmus-kritika is ezen az érvrendszeren alapszik. Vagyis Erdei azt veti a nyugatról jövő, az ottani társadalmi átalakulás eredményeképpen létrejövő kapitalista termelés szemére, hogy az nem a belső társadalomfejlődés következtében alakult ki. Ennek eredményeképpen az nem csupán nem kapcsolódik az itteni szerves fejlődéshez, hanem ez a társadalmi változás egyúttal az eredendő közösségeknek a felszámolásá1066
