Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 11-12. szám - Bognár Bulcsu: Népi szociográfia és társadalomtudomány III.

vak szerinti osztályszerkezet határozza meg, hanem a rendies hatalmi viszonyok, a múltból öröklődött társadalmi presztízs és az ebből létrejövő válaszfalak. A parasztság ebben a helyzetben menekülésre, a hagyományos, rendi társadalomban kialakult paraszti kultúra elhagyására kényszerül. A „halál árnyékában” önmaguk számolják fel a Reymont által „örök parasztinak” titulált viszonyokat a meghasonlottsággal, a „befelé lázadás” formáival, a néma forradalommal. Erdei szerint ez nemcsak a polgári világba menekülésben ölt testet, hanem a termelés elhanyagolásában és az egykézésben is.11 A Gyöngyösbokréta mozgalom ugyan megpróbálja visszahelyezni a menekülő parasztságot az „örök paraszti” állapotba, de ez csak a társadalmi változás elkerülhetetlenségének meg nem értését mutatja a középosztályi csoportok részéről.

Erdei értelmezése tehát a legsötétebb színekkel ruházza fel a térség társadalomfejlődését. A Dunamellék Erdei-féle társadalomrajza azonban több ponton erősen vitatható, illetve a társadalomfejlődés szempontjából lényeges kérdésekre nem tud válaszolni. Vitathatóak Erdeinek Dunamellék történeti folytonosságról vallott nézetei. Erdei ugyan kiemeli, hogy a török időszak nem befolyásolta a térség társadalomfejlődését, de nem képes az okokat megvilágítani. Különösen azért szóvá teendő ez a hiányosság, mivel történeti tablója egyenesen azt sugallja, hogy a török terjeszkedés nem is érintette ezt a területet. Látszik ez abból is, hogy Erdei a Kiskunság és a Három Város különleges társadalomfejlődésének okát abban látja, hogy itt a török tabula rasa-t okozott. Hogy mi az oka, hogy egy ugyanúgy, sőt némileg hosszabban megszállt területen ez nem következett be, arra Erdei nem szolgál felelettel.12 Nem fedezi fel ugyanis, hogy a Dunamellék társadalmának folytonosságát a Duna, az ott folytatott gzdasági tevékenység, kereskedelem teremti meg. Erdei teljes mértékben csak a parasztságra és ilyen módon a mezőgazdasági területekre koncentráló nézőpontja ezért nem képes az itteni viszonyrend- szert hitelesen ábrázolni. És mivel Dunamellék városfejlődésében a parasztságnak kétségtelenül nincs jelentős szerepe, így az itteni polgárosodó tendenciákat is nagyrészt negligálja. A csak a parasztságra figyelő beállítódás jól megmutatkozik Baja értékelésében. Mivel más társadalmi csoportok és természetesen a Duna (és nem a mezőgazdasági termelés) a városfejlődés motorja, Erdeinek nincs szeme a városiasodás, polgárosodás meglátására.13 Másrészt az is Erdei ábrázolásának hiányosságára utal, hogy a paraszti társadalom leírása is lényeges, éppen a terület társadalmának kontinuitása szempontjából fontos jegyeket nem vesz figyelembe. Erdei ekképpen nem látja meg azt sem, hogy az ártéri területek sajátos viszonyai is folytonosságot mutatnak. Pedig a XIX. század közepéig fennmaradó ártéri gazdálkodás elemzése egyúttal arra is választ jelenthetett volna, hogy ez miért merevít meg egy viszonylag gazdag paraszti réteget.

Mindezek ellenére a fiatal kutató Erdei vállalkozása egyedülálló a népi szociográfusok között. Erdei a Duna-Tisza közének szociológiai elemzése során nem csupán a térség történeti fejlődésének leírására, a jelenbeli társadalomalakulatok jellemzésére törekedett, hanem egyúttal a vidéki Magyarország teljes tablóját nyújtotta. Úgy mutatta be az egyes területek társadalmát, hogy az egyéni különbségekre is igyekezett nagy figyelmet fordítani („ahány települési forma, annyi társadalmi kérdés”); ráadásul ezeket az eltérő fejlődési utakat az adott térség társadalmi és politikai tradíciójába ágyazottan pró1065