Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 11-12. szám - Bognár Bulcsu: Népi szociográfia és társadalomtudomány III.

dásra azonban kevés esély van, mivel a többségi katolikusság alakítja Duna- mellék társadalmi viszonyait. A protestáns ó'slakók („ékes fajta, de egykés, dologtalan, úrgyűlölő”) nem tehetnek egyebet, mint menekülnek a paraszti kötöttségek alól, és valódi kiút híján a város polgári világában állnak szolgálatba. Erdei szerint az egész térség legfőbb jellemzője így a megkövesedett parasztkultúra lesz, amelyet „megfáradt életkedv és nem új és duzzadó települések”3 jellemeznek.

A telepítések eredményeképpen azonban vannak olyan területek, amelyek képesek a Dunamellék mozdulatlanságából kilépni. A XVIII. századi német telepítésű falvak (Harta, Hajós, Nádudvar) nyugatias szántóműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoznak. Erdei számára az itt negatív előjellel megjelenő dinamizmus és szorgalom sok „ösztövér, agyondolgozott torz embert hoz létre”,4 miként az is ellenszenvet kelt Erdeiben, hogy a gazdasági gyarapodás a többiek, elsősorban a magyarok rovására történik.5 Miként az is, hogy a látványos gazdasági teljesítmény zárt közösségi élettel, elzárkózással, belterjes házasodással párosul. Ettől a kis szigettől eltekintve azonban a Dunamellék életének jellemzői figyelhetők meg a térség városi életében is. Az érsek városa, Kalocsa nem igazi mező- vagy polgárváros, hanem a katolikus egyház városa: az érsekség szükségletei és az érsekség gondoskodásának a városa a hozzá tartozó és tőle függő parasztsággal. Azzal a parasztsággal, amely kiszorult a birtokból és ezáltal az önálló polgári egzisztenciává válás lehetőségét is elveszítette.5 Nincs jelentős különbség Dunamellék gazdasági központja, Baja esetében sem, ha az Erdei által számba vett elmaradottság jegyeit keressük. A különbség mindössze az, hogy az elmaradottság itt nem a rendi struktúrához illeszkedésben fejeződik ki, hanem a felemás, sikerületlen fejlődésű magyar kapitalizmushoz. A török után fejlődésnek indult magyar— német-bunyevác-szerb cívisvárost a kapitalizálódó fejlődés hívta életre, a magyar polgári átalakulás problémáival megterhelve. Erdei értelmezésében a város különálló, elszigetelt és különböző ambíciójú polgári és nem polgári csoportjai pontos lenyomatát jelentik a magyar polgári fejlődés, „zsombékon ülő” jellegének. Úri, zsidó, nyárspolgári csoportok alakultak ki a maguk elzárkózásában, a polgárság egységes öntudata nélkül, amely öntudat hiánya Erdei szerint Baja munkásságát is jellemzi. így marad Baja dinamizmus nélküli „vidéki kisváros, a városiasság szép emlékével.”7 Erdei a sikerületlenség okát nyilvánvalóan a magyar társadalom egészében látja, amely valójában „egészében sem magyar polgári társadalom - úri, zsidó, német nyárspolgári, paraszti és proletár szigetei messze vannak még ahhoz, hogy egybeötvöződjenek.”8

Erdei társadalomrajzában a rendi hagyományok és a felemásan polgáro- suló felsőtársadalom szorításában alakul Dunamellék társadalomszerkezete is. A helyi társadalmat elsősorban a rendies jelleg határozza meg, elmaradottságának is ez a legfőbb magyarázata. Hiszen a „többi vidékek valamiképpen ráléptek már a polgári fejlődés útjára... a Dunamellék azonban kimaradt és megállt.9 A rendi társadalom formális ismérvei megváltoztak ugyan a módosult jogi helyzet és az újabb gazdaságszervezeti formák áltak, de Dunamel- léket változatlanul a rendi társadalom alá-fölérendeltségi hierarchiája jellemzi („az egyes csoportok ma is ugyanolyan szereppel állnak egymás fölött, mind a rendi társadalom idején.”10 Erdei papok, urak, polgárok és parasztok elkülönülő világát érzékeli. Értelmezésében a társadalom egészét nem a ja1064