Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 11-12. szám - Bognár Bulcsu: Népi szociográfia és társadalomtudomány III.
BOGNÁR BULCSU Népi szociográfia és társadalomtudomány III. ERDEI FUTÓHOMOKJÁNAK TÁRSADALOMSZEMLÉLETÉRŐL Erdei „organikus” társadalomfelfogása Az Erdei által sajátosan definiált polgárosodáshoz fűződő viszony határozza meg Bácska társadalmának leírását. Erdei itt is a helyi társadalomfejlődés specifikumaiból igyekszik a jelenbeli társadalmasulás formáit megérteni. Ennek a társadalomfejlődésnek a gyökere pedig Erdei szerint a török idők végén található. A török kiűzése utáni időszak alakította - hasonlóan a Duna-Tisza közének más területeihez - Bácska gazdasági viszonyait és a társadalomszerkezetet is. A török megszállás alatt szinte teljesen elnéptelenedett vidék a XVIII. században települt újjá. A magyar, német, szerb, bunyevác betelepülők kiváló mezőgazdasági lehetőségeket kínáló vidéken kezdhették meg a termelést. A felülről létrehozott helyi társadalom gyors sikereket ért el a mezőgazdaságban és belső dinamikával rendelkező falusias társadalmat hozott létre. Bácska gyümölcs- és zöldségkultúrájában sok tekintetben folytatása a Kiskunságnak, Erdei szerint csak a városias fejlődés akarása és lendülete hiányzik. Erdei ilyen módon Bácskát köztes régiónak tekinti: olyan területnek, ahol megkezdődött és előrehaladott állapotban van a polgári átalakulás, de ez a felemásan polgárosuló felsőtársadalomba való integrálódással történik meg. Bácska jelentősebb települései is ezt a típust képviselik. Jánoshalma homokföldön folytatott gyümölcskultúrája egy felülről jövő „erőszakolt és formális egység” eredményeképpen lép ki a hagyományos gazdasági viszonyrendszerből, és ez alakítja át a helyi társadalmat is. Bácsalmás nagy, jó földű határa kiváló lehetőséget biztosít a szántóföldi kultúra számára, amelyet a nyugati és dunántúli típusú kisgadaságok kiváló termelési átlagokkal hálálnak meg. A magyar, német, bunyevác lakosság a magyar Bácska fővárosában kispolgári társadalommal, konzervatív szellemmel rendelkezik, de mindez mentes a társadalmi villongásoktól, és a „válaszfalaktól”. A XVIII. századi betelepítések eredménye a telepes községek is. Ezek a sakktáblaszerű falvak is a sikeres kispolgárosodás területei. Köztük különbséget az egyes etnikai csoporthoz tartozás okoz. A térségben gyakoribb csonkafalvak, a szétszórt tanyák és majorok az integrálatlan települések számát szaporítják; ezekben nem sejlik fel a magyar tanyák típusa. Erdei értelmezésében a helyi társadalomszerkezetet is a fenti viszonyok 1062
