Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 11-12. szám - Hegedűs Mária: Hogyan rögzíthető a kezdet?
Az utolsó eló'tti ciklus, a Dies nostri sicut umbra / Napjaink akár az árnyék drámaian szerkesztett férfi és asszonyi hangja az ember kettős lelkisége: kockajáték a Semmivel: Napjaink, akár az árnyék - és az óra akár a napjaink árnyéka - iszonyú játék! (DIES NOSTRI SICUT ÜMBRA) A látás és visszalátás szürreális kettőzött tükörjátéka, az „emberi-nap-fo- gyatkozás” árnyékvilága vezet vissza Európába. A kör bezárul. A Vissza Európához, a könyv záró ciklusának XIV számozott darabja egy repüló'utazást elevenít meg, amely New Yorkból Izlandon át Angliába visz. Létösszegző, számadó mű, ars poetica. Mindaz, amiről eddig szó esett, kettőzött gazdagsággal özönlik, emlékek, látvánnyá sűrűsödött metaforák zuhataga árad, megszemélyesítések jelzik a költői átkelést: a költészet életéből az élet költészetébe. És most először látjuk az alattunk zöld és arany kockákkal rajzolt táblát: emberek élnek ott és áll a dámajáték; hol rég hódított, szelídítve dobban a néhány lábnyi föld alól ma is Róma szíve. Mögöttük lassan zárul két méltóságos szárny, sápad az éjszaka: ezer hurkot vető, fortyogó, zavaros folyam. Sötétség, démon-körmeid közül a sorsunk madara kiröppent. (VISSZA EURÓPÁBA XIV) Ami visszaszerezhetetlennek tűnt, a mediterrán ragyogás, a napfény így vált megvalósíthatóvá: az alkotás egészében, az írás kényszerű szenvedély-fényű körében: „ajkán a megkövült kiáltás”-sal. Bakucz formaművészetének fejlődése jól nyomon követhető a könyvben, szinte láttatni akarja velünk: részben talán beavatási rítusként, vagy talán azért, mert - úgy gondolom ő maga is büszke erre. A Napfogyatkozásban Bakucz körkörösen építi fel azt a szonett-szimbolikát, amely ikonként teremti meg a kötet egyes ciklusai közötti kontextust. Mindez tudatos gondolatrendszeren alapszik: ciklikus, oszcilláló mozgás, kötélhúzás a nyugat szépségeszménye, és eme eszmény lehetetlen volta, tagadása között. Egy másik teljes kört (uroboroszt) rajzolnak azok a poétikai változások, amelyek az egyes ciklusok között figyelhetők meg. Ez a kéziratok tanulmányozása során is feltűnik. Bakucz József egészen korai verseiben hagyományosan alkalmazza a központozást. Ilyen versei jelentek meg a Magyar Műhely folyóirat számaiban. Ezeket a verseket kevés változtatással tartalmazza az első kötet. De az egyik leglényegesebb és következetes változtatás 1059
