Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 11-12. szám - Hegedűs Mária: Hogyan rögzíthető a kezdet?
éppen nem tartalmi, hanem poétikai: a központozás elhagyásában érhető tetten. Ebben a kötetben fokozatosan válik meg a központozástól. Lényeges a fokozatosság, és az a tény, hogy a költő' láttatni akarja velem e változást. Mert éppen ez a láttatás a legmodernebb lényeg: beavat engem, az olvasót az ő sajátos alkotói módszerébe, fejló'déstörténetébe. A két elsó' ciklus verseiben a központozásból csak a mondatzáró írásjelet hagyja el. Nagy kezdőbetűvel és nagyobb térközzel érzékelteti a gondolatok elkülönülését. Az Előérzetek tói a Petit Enferig újabb lényeges változást érzékelhetünk: eltűnik a nagy kezdőbetű is, egy gondolat, mondat végét csak a fehér térközök jelzik. A Petit Enfer- ben ez a vizuális nyelvi megoldás kiegészül a sorok végén lévő szavak elvágásával, törésével: egy olyan soráthajlást alkotva meg ezzel, amelynek kidolgozása és tudatos alkalmazása költői erővel, többértelműséggel gazdagítja Ba- kucz későbbi alkotásait is: sajátos jelentés-szóródást, nyelvi mátrixot hozott létre ezzel. Innen fokozatosan visszatér a hagyományokhoz, hogy az utolsó ciklusban - Vissza Európához — ismét a központozás megszokott eszközeit alkalmazza. Mintegy teljes kört alkot a könyv: tartalomban, formában egyaránt ívelt lesz. Bakucz József gondolatvilágában, nyelvhasználatában a Vissza Európához, ez a sokszorosan jelképes kifejezés hasonlít az elveszett paradicsomhoz, az elveszett édenhez is. Későbbi tanulmányában maga vall arról, hogy Amerika, az Újvilág nagy hatással van rá, de a mediterrán szellemi világ, ahol a szavak nélkül is értjük egymást, a meghittség, a biztonság iránti nosztalgiát is jelképezi. Az elégikus hangnem és a disztichon — életérzés, vallomás, limes térben és időben, nyelvben — utalás Bujdosó Alpár és Nagy Pál korabeli alkotásaira. A tárgyak személyes mítosszá szerveződése logikus következmény, megkerülhetetlen, öntörvényű fejlődési lépcső; olyan felfedezés, mint Rim- baud-é: „nyelvet kell találni”. Idézem ismét Karátson Endre találó, s Bakucz versművészetén is túlmutató gondolatmenetét a feltaláló, avantgárd, hermetikus költő jellemzésére: „Rettenetes persze, mint minden új és ismeretlen, mely a megszokottat kiforgatja sarkaiból, s a bizonyosságot nyújtót robbantva, az élet és a szó megváltoztatását követeli: »új érthetetlen / békanyelvet veszel a szádra igazat beszélsz / lakat alá tesz a félelem«. Nem érdemes azokról a költőkről szólni, akik ezt a valót lagymatagon mellőzve a szokványosban buzgólkodnak: számuk tömérdek. Egyre szaporodik azonban azoknak a tábora is, akik magukhoz méltónak csak ezt a valót vélik, s nyelvileg, gondolatilag köréből többé nem hajlandók kimozdulni. Ok is kielégítetlenül hagynak, mivel csonkítanak, a létnek csupán egyik felét vállalják. Végzetét tekintve mindkét irányzat fogságba visz: az egyik innenső, a másik túlsó börtönbe. Szabadság persze ezen a művészi síkon nincsen, de egyik világból a másikba törve, akár onnan ide, akár innen oda, feltámadhat mindannyiszor a szabadulás szárnyaló öröme. S éppen ezt szerzi meg a legérettebb, a legteltebben zengő egyes verseken túl a versek egymásutánja, a kötet bravúrosan következetes, mélységet és magasságot teremtői összhangba fogó, s a résznek az egészben elfoglalt helye által váratlanul sokszoros távlatokat nyitó szerkezete.”0 A felbontott szonett-szimbolika, a költői jelrendszer körkörös kozmikus 1060
