Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 11-12. szám - Hegedűs Mária: Hogyan rögzíthető a kezdet?
Karátson Endre a Pastorale ciklusban is ellenpontokra, a vonzás-taszítás, a megismerés-eliszonyodás ó'svilágának archetípusára ismer és világít rá. A három nagy szerkezeti részből álló művet áthatja a zenei szerkesztési elv: főbb motívumok ismétlődően visszatérnek, a tánc-motívumok hálót alkotnak, csigavonalban fut fel és le a ritmus, felfokozott tetőpontját a visszhangig variálja. A legfőbb titok: maga az ember: Bezárt, vad kertben áll a lélek, körötte fák tündérei kuszáit hajukkal égig érnek és lent a törzsük táncba réved bár a zenét nem hallani. (PASTORALE I) A II. rész szabadon áradó versszakait szabálytalan refrének, ún. variánsok kapcsolják egymáshoz. Négyszer ismétló'dnek, majd szétszórtan, amint „a buborék szertepattan” még egyszer visszatérnek a szavak, más összefüggésben: Tűzzsizsikek, tűzhernyók, csiborok nyughatatlan táncot járnak a fekete foglalatban, a kint belső falára-tapadtan. (Itt - nem tudni miért - a buborék szertepattan.) Tűzzsizsikek, tűzhernyók, csiborok nyughatatlan táncot járnak a barna borulatban, domború belső kupolájára-tapadtan. (Itt - nem tudni miért - a buborék szertepattan.) Tűzzsizsikek, tűzhernyók, csiborok nyughatatlan tánca olvad a fekete szélrohamban, a bent külső falára-tapadtan. Zsizsikek, hernyók, pincebogár hada nyughatatlan táncot járnak az odvas borulatban, a test túlsó borzalmára-tapadtan. (Itt - nem tudni miért - a buborék szertepattan.) (PASTORALE II) így a szavak mintha a tér-idó' tengelyébe hullanának csakis azért, hogy üzenet-hullámokként ismétlődjenek: halkul a suttogás - csigavonal-palástja émelyítőn kint jár, kint jár... kint jár... aztán pont az idő - és elhal lábainknál. (PASTORALE II) 1058
