Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 11-12. szám - Ljudmilla Ulickaja: A talált gyermek
rú muzsikája volt: a feleség szűnni nem akaró szemrehányása, és a férj úgyszintén szűnni nem akaró makacssága. A mai hallgatásuk azonban nem egy családi viszálykodás kezdetét jelezte, hiszen egyikőjük sem értette, mi történt a kislányukkal, és ez az értetlenség, valamint az együtt átélt különös éjszaka egy csapásra közelebb hozta őket egymáshoz. — Jaj, de hülye — gondolta egy rövidke pillanatig Szergóról Emma, miközben a kezét fogta. — De én is ugyanolyan hülye vagyok, hogy nem vettem észre... - értékelte a szituációt a nyugtalan Emma Asotovna. És olyan dologra szánta rá magát, amit azelőtt semmi pénzért sem tett volna meg: veje felé fordult, hogy megkérdezze: — Szerjózsa, hogyan történhetett ez Gajanéval, ha? — Azt csak a jóisten tudja, mama. Sehogy se fér a fejembe a dolog: hiszen megvolt mindene, amire egy kislánynak szüksége lehet — mondta a szokásosnál is erősebb akcentusával Szergó. Az ötvenéves Szergó és a hatvanéves Emma Asotovna régóta egykorúnak látszott... Amikor hazaértek, a bejáratnál zsidó emberek tömege és egy mentőautó fogadta őket. Ez a látvány realizálta a mögöttük álló éjszaka borzalmas eseményeit, de Emma Asotovnát ekkorra úgy elhagyta az ereje, hogy még azt is elfelejtette megkérdezni, kihez hívták a mentőt. A mentő Bekeriháért jött. Kora reggel a szomszédja, Kovaljova házmes- terné asszony nem hallotta Bekeriha odúja felől a reggeli készülődés hangjait, és nem látta szomszédasszonyát a közös konyhai csap mellett sem, ezért lökdösni kezdte az ajtaját, szólongatta, de nem kapott választ. Amikor az ajtó kampója végre engedett, Kovaljova megpillantotta Bekerihát, akinek az arca vékony párnájába fúródott, a lába pedig a padlón hevert. Úgy tűnt, hogy ült, amikor feje az elhasznált párnahuzatra hanyatlott. Szívelégtelensége olyan váratlanul érte, hogy még két ujjnyi, tegnapról megmaradt borát sem volt érkezése felhajtani. Fenya bűntényt szimatolt. De nem volt itt semmilyen bűntény. És arról sem tudott senki, hogy Tányát a rossz sors dédapjával, a Péter korabeli hajóépítő mesterrel és annak német származású családjával együtt annak idején a katorgára juttatta, hogy azután gépies következetességgel fossza meg férjétől, anyjától, nővérétől és hároméves lányától, és végül madárijesztőt faragjon belőle, akire a kislányok rá se mernek nézni. Viktória, akit a nagymama nem engedett iskolába, nyugodtan aludt. Margarita viszont felkelt. Megfésülködött, felöltözött, és felállt az ebédlőasztal közepére állított székre, hogy nedves ronggyal letörölgesse a csillár kristálypálcikáit. — Na, mi a helyzet Gajanéval? - kérdezte a magasból. — Minden rendben. Alszik — válaszolta óvatosan Emma Asotovna. — Ettől az egésztől majd elment az eszem - mondta csendesen Margarita. - Mamácska, készíts ebédre rizses húst. Emma Asotovnának megdöbbenésében azonnal le kellett ülnie. Margarita ránézett a konyhába lépő férjére, és sok év után először fordult felé: — Szergó, segíts leszállnom. Észrevettem, milyen poros a csillár... Viktória, aki már ébren volt, mindent hallott a konyhából. Ásított egyet, kiegyenesítette lábát és nyújtózkodott. 1006
