Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 11-12. szám - Ljudmilla Ulickaja: A talált gyermek
- Jaj, mit látok, mit látok... Jaj, szerencsétlenség környékez... add a kezed, hadd nézem meg... Emma Asotovna undorodva, dölyfös mozdulattal lökte félre a cigányasszonyt hatalmas köves gyűrűs kezével, amely egyébként ugyanolyan volt, mint a cigányasszony aszott, mocskos keze, és rávillantotta éjfekete szemét. A cigányasszony úgy loholt utána, mint a szélvész, és egyre csak ezt kiabálta:- Légy átkozott, vized legyen ihatatlan, ételed megehetetlen... Viktória bátran nyelvet öltött a vénasszonyra, amiért a nagymamájától rögtön kapott egy kokit a feje búbjára, Gajane viszont a világ minden kincséért se engedte volna el a nagymama fehér borsószemekkel díszített kék selyemruhájának alsó szegélyét. Miután a gyerekeket a teraszon megebédeltette, Emma Asotovna úgy döntött, hogy a hó'ség miatt nem a házban, hanem a lugasban fekteti le őket. Fenya szétnyitotta a kempingágyat, és amikor otthagyta őket, Viktória azonnal megosztotta titkát a nővérével: nagyon úgy tűnik, hogy a vén cigányasszony igazából boszorkány, aki azzá változik, akivé csak akar, és a gyerekeket is képes bárkivé változtatni. És valójában a befogott ló sem ló, hanem két ellopott kisfiú, Vitya és Surik, akiket a szüleik már régóta keresnek, de már sohasem fognak megtalálni... A lányok suttogva beszélgettek.- És ha akarja, a nagymamát is átváltoztatja...- A mi nagymaminkat? - borzadt el Gajane.- Aha. És ha akarja, a papát is - ijedt meg most már Vika is. Nézd, ott mennek!... - és a dácsa kerítése felé mutatott... Eközben okos kis fejében érdekes tervet szövögetett. Június eleje volt. Hatalmas, olajos orgonafürtök hevertek szanaszét a lugasban, és olyan erős illatot árasztottak, mint a tányérban gőzölgő étel. A méhecskék basszushangjukon dongtak, a kabócák pedig a meleg fűből hegedűhangjukon válaszoltak nekik. Életük rövid volt és kíméletlen.- Ne félj, Gajka - javasolta Viktória a félelemtől reszkető nővérének. - Elbújtatlak.- Hová? — kérdezte a reményét vesztett Gajane.- A fáskamrába. Ott sohasem találnak rád. — nyugtatgatta Vika.- És veled mi lesz?- Fogok egy botot, és megverem a cigányasszonyt! - mondta határozottan Viktória, és Gajane ebben nem is kételkedett. Megveri, és kész. Mezítláb, nagy zsebes fürdőruhájukban odalopakodtak a fáskamrához. Viktória elmozdította a tolózárat, és nővérét előreengedte.- Ülj le ide, és ne nézz ki. Ha a cigányok elmentek, kiengedlek. A tolózár kívülről rácsukódott. Gajane megnyugodott: itt biztonságban érezte magát. Viktória visszalopódzott a lugasba, és a feje búbjáig betakarózott. Elképzelte, milyen rossz lehet most a butuska Gajanénak, és egy kicsit neki is rossz volt. Ugyanakkor mulatságos is. És mosolyogva álomba merült. Emma Asotovna hat órakor ébresztette föl, és rögtön azt kérdezte, hol van Gajane. Viktória hirtelen nem emlékezett, amikor viszont emlékezni kezdett, nyugtalanság fogta el. Nála nyugtalanabb már csak a nagymama volt - az egész birtokot átfésülte, először a fürdőszobába kukkantott be, ahová a 993
