Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 11-12. szám - Ljudmilla Ulickaja: A talált gyermek
LJUDMILLA ULICKAJA A talált gyermek A tudomány mai állása szerint az ember érzelmei már az anyaméhben működésbe lépnek, és közvetve a legősibb források is ezt támasztják alá: a Biblia szerint Rebeka fiai már anyjuk méhében is egymással harcoltak. Azt azonban senki sem tudja megmondani, hogy Viktória vajon mikor, egy méhen belüli, vagy már egy méhen kívüli pillanatban kezdett el marakodni nővérével, Gajanéval. Az apró gyermeki viták azóta sem jutottak nyugvópontra, az éles látással megáldott nagymama, Emma Asotovna viszont nagyon korán felfedezte az ikrek jellembéli különbségeit, és jó természetének köszönhetően mindig azt az unokáját vette védőszárnya alá, amelyik minden szempontból gyámoltalanabbnak mutatkozott. Ez azonban egyáltalán nem akadályozta abban, hogy szer etetővel ugyanilyen mértékben fojtogassa a másik unokáját is. Az apjuk mindkettőtől el volt ragadtatva. A gyereksírást viszont képtelen volt elviselni, ezért ilyenkor egy gyors mozdulattal felkapta és szorosan magához ölelte a bőgőmasinákat, akik közül Gajanét lehetett hamarabb megvigasztalni, annak ellenére, hogy egyszerre volt képes tehénbőgésre, báránybé- getésre és kakaskukorékolásra emlékeztető hangokat kiadni. Miután a furfangos kis Viktória felismerte, hogy az apja és a hüppögő nővére között kialakult bensőséges viszony nagyban csökkenti a nővére felett aratott győzelmi mámorát, apja jelenlétében kénytelen volt felhagyni Gajane froclizásával. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Viktória számára nem létezett nagyobb büntetés annál, mint amikor a lakás másik végébe száműzték, hogy távol tartsák nővérétől. Ilyenkor Gajanét anyja szobájába tessékelték, és ráhúzták a tolóajtót, ami az élettér gazdaságosabb kihasználása érdekében egy kis sínben csúszott előre, Viktória pedig bánatos arccal a kisvasút mellett ült, ahol ugyanúgy, ahogy mások a vonatra, ő a családja megbocsátására várt órákon át. Az anyjuk, ahogy általában semmibe, a lányok dolgába sem avatkozott bele. A házban a mindenek felett álló istennő szerepét töltötte be: szűk szobájában, egy magas fotelben trónolt hatalmas ezüstszínű hajfonatával, amit reggelente a nagymama fésülgetett. A lányok naponta kétszer mentek be hozzá, hogy Jó reggelt! és Jó éjszakát! kívánjanak neki, de Margarita kivájt hagymára emlékeztető ajka ilyenkor is csak egy halvány mosolyra húzódott. Néha a nagymama a szőnyegre, lánya szőnyegmintás zokniba bújtatott lábához ültette a lányokat, hogy ott játsszanak, de ha veszekedni, netán sírni 989
