Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 11-12. szám - Ljudmilla Ulickaja: A talált gyermek
kezdtek, a mamájuk ijedtében azonnal összeráncolta a homlokát, és befogta a fülét. Hároméves korukig Viktória hadjáratai főleg Gajane kincseinek megszerzésére irányultak: erőszakkal vette el a nővérétől a játékokat, a konfettiket, a kis zoknikat és ruhácskákat. Gajane a végsőkig küzdött, és vérig volt sértve. Végül a negyedik életévükben történt egy olyan, első látásra jelentéktelen esemény, amely már Viktória magasabb szintű ambícióira utalt. Akárhányszor a lányok megfáztak, a házba mindig az öreg Jurij Szolomonovics doktort hívták, aki az orvosoknak már az őstulkok idején is kihalófélben levő válfajából származott. A Jurij Szolomonovics-féle orvosok jelenléte nyugtató- lag hat, hangjuk leviszi a lázat, és sokszor még maguk sincsenek tisztában vele, hogy gyógyító művészetükbe az ősi varázslatokból is csurrant-cseppent valami. Jurij Szolomonovics látogatásának rituális jellege Margarita gyermekkora óta semmit sem változott. Nem volt ebben semmi különös, inkább szintén valami varázslatos, hiszen az orvos ekkor már nagyon öreg volt. Először megitta a teáját, amihez páciensei jelenléte elengedhetetlen feltétel volt. Emma Asotovna pontosan úgy, mint harminc évvel ezelőtt, tálcán két teáscsészét és két csészealjat, valamint egy kenyérkosárnyi diós süteményt hozott be. A doktor halkan beszélgetett Emma Asotovnával, csörömpölt a kávéskanállal, kivett egy süteményt, és úgy tett, mintha egyáltalán nem érdekelnék a kislányok. Aztán Emma Asotovna egy forró vízzel teli lavórt és egy hatalmas fürdőlepedőt hozott be. A doktor sokáig tisztogatta kezét, mintha sebészi beavatkozásra készülne, aztán széttartott ujjai közül is kitörölte a vizet. Ekkor viszont már le sem vette a szemét a lányokról. Nagyívű, elegáns mozdulattal öltötte fel ropogósra vasalt fehér köpenyét, és széles, lapos mellkasára akasztotta fülhallgatóját. Aranykeretes szemüvege barnás szemöldökén csillogott, és kopaszságán időnként átütött egykori vörös hajának fénye. A lányok, akik nem sejtettek semmit, már régóta színházban érezték magukat, és a nézőtér első sorából élvezték az előttük játszódó fantasztikus színházi előadást.- Hogyan szólíthatom a hölgyeket? — kérdezte kedvesen a doktor, és meghajolt a lányok előtt. Minden alkalommal feltette ezt a kérdést, de a lányok még olyan kicsik voltak, hogy kérdése számukra az újdonság erejével hatott.- Gajane - válaszolta bátortalanul Gajane, a doktor pedig tovább fecsegve összecsapta kérges tenyerét:- Gajane, Gajane, nagyszerű — lelkesedett a doktor. — És önt, kedves kisasszony? - fordult most Viktória felé. Viktória gondolkodóba esett. Hogy mi járt a fejében, azt maga Freud sem tudta volna megfejteni. És alattomos választ adott:- Gajane. Az igazi Gajane erre elszomorodott, és csendesen sírdogálni kezdett:- Én vagyok, én vagyok Gajane... Az orvos fénylő tokáját vakargatta. Tisztában volt vele, hogy milyen bonyolultan működnek az ilyen fiatal teremtések, ezért ezt az egyáltalán nem egyszerű problémát kénytelen volt leegyszerűsítve kezelni. Viktória diadalittasan tekintgetett szét: hiszen nem a plüss egérnek, és 990
