Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 11-12. szám - Vlagyimir Jaske: Orosz Busidó

zó parancsára tömlöcbe záratott, mert ángilus mechanikájú hatlövetű muskétával felfegyverkezvén, sötétedés után a bokrok alól előlépvén a jermolajevsz- ki országúton a maguk ügyeiben járók útját állta. A gonosztevő' lábnak Marfa Irosnyikova árva kereskedőhajadonnal nemzett gyermekeit a köz állami menhelyen helyezte el.

A későbbiekben eme történelmi jelenség, mellén valamennyi katonai érdemrenddel felékesíttetvén, az igényes francia publikum szeretetét és tiszteletét kivíva, élőképekben szerepelt a Párizsi Világkiállításon.

Ezután nyoma veszett a nagy találmánynak.

VLAGYIMIR JASKE

Orosz Busidó1

Már nem is emlékszem, hogyan aludtam el, ahol ültem, a heverőn, a BBC bemondóinak tompa dörmögése közepette.

Apám hamarosan a soros alkalommal öngyilkosságot kísérelt meg, és szerencsére megint sikertelenül.

Rögtön ezután kilépett a szolgálatból — anélkül, hogy kiszállt volna az ivászatból —, ám fregattkapitányi rangban és 5-ös Hadmérnöki Egység parancsnokának rangjában, a gőzerejű részleg inspektoraként, amely az ő részvételével dolgozott ki új gázturbinás készülékeket.

Szabad idejében egy fészer vadfából való építésébe és az ablak alatt folyó kertészkedésbe és szőlészkedésbe feledkezett bele. Aztán mindezt félbehagyta, és folyton olvasott, írt és rajzolt valamit. Aztán rettenetes botrány volt nálunk; apám is, anyám is teljesen megvadult. Aztán mindketten zokogtak. Aztán megbékéltek, horgásztak, kirándultak a hegyekbe, szigonnyal halásztak Feodentnál, a Három Sziklánál, Herszonesznél, Parsivkánál, Ucskujev- kánál, Belbeknél, Konsztantyinnál (éksánc) a tengeralattjáró elhárító záron kívül. Leveleket és katonai naplókat olvasott nekem. Először beszélt egybefüggően a japán háborúról és Port Arthur-i szeretőjéről, egy japán nőről („Anyádnak ne mondd!...”). Aztán véglegesen összeveszett anyámmal, elköltözött otthonról, és 1964-ben, 45 éves korában, számomra ismeretlen körülmények közt élve megégett egy magánlakásban. Aztán a koporsóban feküdt a Tiszti Házban. Aztán eltemették, és a díszőrség sortüzet adott le. Aztán katonai egyenruhát és civil ruhát viselő férfiak jöttek és elvittek mindent, amihez köze volt: műszaki rajzokat, jegyzetkönyveket, a verseit és prózai opusait tar980