Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 11-12. szám - Andrej Filippov: Autóstoppos napló
A prémcsizmás férfi, és az anyós a budin Ez a férfi nagyon szerette az élet kínálta meglepetéseket. Egyszer jó sok ajándékot összevásárolt a feleségének, és anélkül, hogy levélben figyelmeztette volna, fölhúzta a prémcsizmáját, és hazautazott Leningrádba. Megy a tömegtársbérleti lakására, az előszobában találkozik az egyik szomszéddal, és az azt mondja neki: „Megevett téged a medve, Tolja”. Kinyitja a szobája ajtaját, és... Innentől kezdve lassan és részletesen mesélte el az eseményeket: „Halkan odamegyek az ágyhoz. Mint mindig, jobb felől. A prémcsizma puha, nem kelt zajt. Lehajolok, hogy megcsókoljam a feleségemet, és ott van... Nem, nem a medve... Az idegen pasassal együtt megitták a vodkát, ami olyan bőven volt a »mennyegzői asztalon«”. A második házassága is boldogtalan volt. A Baltikumban, egy tanyán élt a feleségével. Egyszer lemegy az anyós házában a pincébe, bundapálinkáért. Odalent félretol egy vesszőből font válaszfalat. Homok pereg lee lőtte. És láss csodát: puskák, egy géppuska, tankelhárító aknák, egy láda kézigránát van ott szép takarosán bekészletezve.2 Mindent visszatett a helyére, viszont bűnös gondolat lopta be magát a szívébe. Amikor az anyós zsarnoksága a zenitjére hágott, és egyszer nem volt otthon senki, a férfi begyűjtötte az egész arzenált a cserépkályhába, két vezetéket húzott ki, akkumulátorra kötötte őket, és behasalt a ház mögött a bokrok alá. Ott fekszik, a kezében a két vezetékvég, ha összeérinti őket, minden fölrobban a kályhában. A kezei megfeszültek, a szíve hevesen dobog. Hirtelen úgy látta, hogy az ablakon belül elvillan valami. Arra nem emlékszik, hogyan érintette össze a két vezetéket. A házból kirepülő kályhát látta meg elsőnek; egyben szállt ki, és csak aztán szóródott szét darabokra válva. Először valahogy összetöppedt a ház, aztán összedőlt, mint egy papundekli doboz. Por oszlop emelkedett a levegőbe a helyén, és a lökéshullám a bokrok közé dobta a férfit. Az anyósára gondolt, arra, hogyan repült. Elképzelése szerint ettől a robbanástól ki kell repülnie a házból. És egyszer csak azt látja, hogy a lökéshullám fölkapja a közelben álló budit, és az istálló felé röpíti. Benne ült az anyósa. A budi beszállt az istállóba, amitől az anyós „könnyű testi sértést” szenvedett. A helybéliek a mai napig is úgy tudják, hogy „meteor esett le”. A férfit - mint mesélte — „hirtelen felindulásból elkövetett emberölési kísérlet miatt” csukták le. És lám, szomorú sósa megint az útra vetette. A sírásó és a szűz Meghatódtam az elbeszélésétől. Azt meséli, hogy gyalog járja Oroszországot, szalmakazlakban alszik, és reméli, hogy még a hidegek beállta előtt elér Vor- kutába. Mesélt még egy ismerős sírásóról is. De olyan kifejezően és emelkedetten, hogy arra gondoltam: annál talán több közük is van egymáshoz, hogy együtt voltak büntetőtáborban. Halk szavú, finom ember volt ez a sírásó. Néha mélázó, ábrándos érzéssel eltelve kitárta a lelkét a cimborái előtt: „Miféle életem van énnekem? 977
