Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 11-12. szám - Tandori Dezső: Mozgó-lépcső(k) - I. Gyakran jártam mostanán; II. Analitikus elégia; III. Elemiségek; IV. Fennállásom harminc éve; (versek)
TANDORI DEZSŐ Mozgó-lépcso(k) I. Gyakran jártam mostanán Gyakran jártam mostanán szombatonként- kora reggel - a még épp tűrhető hőség elején, villamossal önként, semmi kényszerítő erő (sietés, eső, más) nem játszott közre. Átmentem 16-ossal, oszlopközökbe lépkedve, táblát nézve, készülődő ünnep elől előre-gyötrő riadalommal menekülve (szombaton nem lehet hétfők elől!), mentem a Csarnokba. „A Tolbuhinra”. (Vámházra, satöbbi.) Ment, hogy meginna egy decit ott, kettőt meg itt, ahogy lapra lap után csak kidől a műfordító félmaratonista (láttam piros plakátjait a versenynek), nem vettem őszirózsát, nem volt épp kinek; majd az ősszel; a padlizsánt szinte utánad szórták e nyárvégen, ilyen se volt még! A kenyerestói köszöntek szivéllyel- lehet, csak mögém. Megköszönte egy árus, hogy bevártam. Jó, az éjjel elaprózva aludtam, közbe-közbe álmodva ezt-azt, onnét tudtam, hogy egyáltalán. Mondom, ez volt, gomba és padlizsán, ámultam mindnek megannyi oly hamar kimerülő változatán, 929
