Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 10. szám - Varga Virág: Kaffka Margit publicisztikája

hiszen a kötet befogadásának elemzésekor természetesen előtérbe kerül Ady bírálata, amely évszázados távlatból elképzelhetetlen, hogy ez lett volna közvetlen kiváltó oka a Kosztolányi által A Toll hasábjain megindított Ady-reví- ziónak. Inkább a köztük lévő mindvégig jelenlévő' eltérő poétikai magatartásra utal, s személyes kapcsolatuk sem volt súrlódásmentes.

Kaffka az említett írókon és költőkön kívül írt még Balázs Béláról, de ez valószínűleg inkább az eredetileg köztük lévő baráti viszonynak köszönhető, amely jóval később Kaffkának Balázs Béla öccsével kötött házassága után változik erőteljes indulatú töltésűvé. Kupcsay Felicián, Máriái Ödön műveiről való írása azonban jóval többet árul el arról a szerkesztői metódusról, amely érvényesült az írónak juttatott művek kiválasztásánál. Ugyanis az általa bírált nőírók többsége elsősorban mint egzotikumokként, különlegességességekként szerepeltek a Nyugat hasábjain, talán Lesznai Annát, Selma Lagerlöfót kivéve, hiszen Tormay Cecile a bírálat időpontjában nem különösebben ismert szerző volt, Erdős Renée pedig jóval a húszas évek után nyeri el igazi ismertségét, s ebben az időszakban többnyire inkább Bródy Sándorral folytatott szerelmi kapcsolatáról, és annak talán következményeként fellépő idegösszeomlásáról volt ismert inkább, mint műveiről. Olvasatomban tehát Kaffka Margit irodalmi jellegű publicisztikája iránti érdeklődés nem csupán a műértő olvasás más jellegű stratégiái előtérbe kerülésének köszönhető, hanem annak is, hogy az általa valószínűleg többségében nem önként kiválasztott művek irodalmi köztudatban való fennmaradása, de egyáltalán bekerülése is kérdéses.

írásom első részében kimutattam, hogy az író egyértelműen elkötelezettje volt a politikai feminizmusnak, jelenlegi dolgozatomban azt a kérdést szeretném felvetni, hogy mint kritikus érvényesített-e ehhez hasonló nézőpontot, s ha igen, mennyiben. A nők hátrányos helyzetéről folytatott vitacikkeinek egy része ezt igazolja, ugyanis irodalmi hivatkozások által (is) alá vannak támasztva. Itt említhető meg az a momentum, hogy a Virágfakadásban kiindulópontjául éppen a Juhász Gyula cikke szolgál, amely a nőírók megjelenésének létjogosultságát üdvözli a magyar irodalomban, Kaffkának a Világ hasábjain megjelenő cikke, Az asszony ügye pedig arra mutat rá, hogy miként konzerválja a bibliai hagyomány értelmezése a fennálló társadalmi viszonyokat.5

Nyilvánvaló, hogy a napjainkban létező feminista diskurzusok összessége olyan széttartást mutat, hogy lehetetlen kijelenteni, hogy az író publicisztikájának teljes körű újraolvasására törekszem. Ezért metodikailag a következő szempontok bevonására teszek javaslatot a kritikai írások elemzésénél:

1. Rendelkezett-e egységes irodalomszemlélettel a nők írásainak vizsgálatánál?

2. Talált hasonló jellegzetességeket a szépirodalmi írások között?

3. Fordított-e figyelmet, vont vajon éles cezúrát a férfiak és a nők által írt írások között?

4. A nők szépirodalmi ábrázolását milyen módon ítélte meg?

5. Ki tudott-e szakadni az uralkodó diskurzusban megjelenő értékimplikációk hatása alól?

6. Preferálta-e a női írásokat, csupán egy szerzőt, annak biológiai adottságáért?

882