Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 10. szám - Lőrinczy Huba: Bágyadt búcsúzó

egészen idomulok. Snyder professzor ugyanannyira nem illik az amerikai civilizációba, mint amennyire reá nem illik a kölcsönzőből kivett gálaruha (220-223.), Gloria meg éppen önmagává készül válni, tizenkét esztendőnyi személyiségvesztés után (269-270.). Mindketten „bűnösök”, lakolniok kell.

Egy krimi cselekményét (még ha „krimi” is) illetlenség elbeszélni. Nem is tesszük ezt - bár a gyilkos kilétének s a tett indítékainak leleplezésével a „mese” tán érdektelenné is vált -, ám ha akamók, akkor sem tehetnék. A Szívszerelem - a Máraitól megszokott módon - izgalmas eseményekben (egyáltalán: eseményekben) szűkölködő' regény; akad ugyan ösztövér fabulája, ám a lényeg nem ebben, hanem a filozofikus fejtegetésekben és az apró részletekben, a finom utalások, megfeleltetések hálózatában rejtezik. Itt - láttunk már példákat reá - egy-egy ismétló'dó' szónak, látszatra érdektelen célzásnak, összevágó motívumnak is jelentősége van, a szövegben tömérdek az előrejelzés és a visszamutatás, a hasonlatok megannyiszor egybeöltik a múlt és a jelen civilizációját (az egyetem tanévzáró „partiján” úgy „...füstölögtek a [...] tüzek, a szabadban sütött pecsenyék, mint antik áldozati oltáron az ökrök, melyeket az istenek tiszteletére vágnak le a hívők”: 223.; „Az íz, ami a csók után megtapadt idegeiben, olyan volt, mint az indián világban elterjedt kábítószer, a peyote utóíze...”: 241. - Akiemelés Máraitól!; „...Pedro már magasba emelt kézzel vitte a bankjegyet, ahogy indián fejvadászok viszik a skalpot”: 286. stb., stb.), ha a professzor nem szerves egységnek, hanem „csak mozaikszerű”-nek látja az amerikai társadalmat (211.), Gloria találkozik is e „mozaik”-kal (249.), s ha Snyder az angol király morganatikus házasságáról elmélkedik (246-247.), az asszony frigye Mr. Williamsszel olyasféle is (267., 276.) etc., etc. Már csak egy — valóban mesteri - megfeleltetést említsünk! A „krimi” azzal is jelzi az asszony és a férfi sorsszerű egymásra utaltságát, hogy hasonlónak láttatja származásukat, „előéletüket”. Mindketten kevert vérűek (a professzor német-olasz, Gloria indián-spanyol ősök ivadéka), „tisztes” szegénységben telt mindkettejük gyermeksége s ifjúsága, futó, felszínes kalandokban volt csak részük, az igazi szerelemmel még nem találkoztak, és klasszikus értékeket őrzött mindkettejük famíliája: az egyik család a risorgi- mento, a szabadelvűség, a rációba és a haladásba vetett hit nemes hagyományát, a másik meg az egyéniség tiszteletét. - Ne folytassuk! A motívumkapcsolatok, a konkordanciák szövedékét szétfejteni képtelenség, s bizonyos, hogy fölösleges is. A mű jellegadó sajátosságai e sziszifuszi munka nélkül is fölismerhetők és megnevezhetők.

A Szívszerelem - akár Márai szinte valamennyi nagyepikai vállalkozása - nyitott végű krízisregény. Nyitott végű, mert a főhős, Snyder professzor története függőben marad - Déry önéletrajzi könyvének címével mondva: „ítélet nincs” -, és krízisregény, hiszen két, összefonódni készülő élet válságpillanatát örökíti meg. Az idő, amely Gloria levelének érkeztétől a gyilkosságig eltelik, felötlően rövid, egy-két óra csupán, a cselekmény a szegényesnél is szegényesebb, a figyelmet érdemlő szereplők és a helyszínek száma csekély, és - a szerző krízisregényeinek elengedhetetlen tartozékaként - ezúttal sem hiányozhat a szópárbaj, épp csak itt a mű legvégén s nem a protagonis- ták, hanem két, korábbról ismeretlen mellékfigura közt kerül reája sor. Az első és az utolsó fejezet nyilvánvalóvá teszi, hogy a professzor és Gloria „válságórája” már múlt idejű, lezárult esemény. Ebbe a múltba azonban további

876