Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 10. szám - Boško Ivkov: Fölszedték a síneket!
mink meg közbe’ nem csak hogy a vágányokat, hanem a slippereket is felszedtük a töltésrű’ - mi’csinálunk akkó’?!... Viszont a gőzös nemcsak szénre, hanem fára is elmegy... Ha még a fa is elfogy, közönséges csutkával is elszógál!... , De ha az arabok nem is csavarik el a csapot, sőt, ha Elemérből egyik napról a másikra emirátus, Túria pedig kőolajat okádó furia lesz is - mióta világ a világ, mindenki tuggya, hogy a folyami szállítmányozás után a vasúti szállítás a legolcsóbb!... AlegrentábilisabbL. Ezeknek a mi fejeseinknek meg a többi a széltolónak pedig a vasút, szerintük, nem fizetődik ki!... Á, nem a vasútra, mink ezekre a szélhámos nagyfejetekre fizetünk rá!... Ők tesznek tönkre minket!!!... Né’ csak, miket csiná’nak, hát ez má’ a pofátlanság netovábbja!... Zom- bortú’ Újvidékig, az égisz vonalon, nem marad vasút né’kű’ Paripás, Parrag, Szépliget, de Bulkeszi, Petró'c és Futak se’, hanem csak Bresztovác, Zsarkovác - meg a mi SztapárunkL. Ez a mi Sztapárunk, pedig hát itt született és itt is van e’temetve nem más, mind Sztankovics Nikola, azok közű’ az első inzsellérek közű’, akik építették mindezt a sok vasutat, a fő-fő. Igen, igen, bisztosan ű építette ezt a mienket is, amit most „megszüntetnek”, szüntetné meg űket az istennyila!... Döglött vágányok, fölszedett sínek, elhordott talpfák, - a mi Sztankovicsunk hát ilyen síremléket kap?... Hát ez a „köszönet”?!... Ezek itt, akik furtonfurt vasutat „szüntetnének”, előbb méltóztassanak kiépíteni egynéhányat, oszt csak utána bontsanak is, ha muszáj!... Addig pedig - el a kezekke’ a vasutainktú’L. Meglehet, ezek a csirkefogók úgy gondó’ják, hogy mi, sztapáriak, nem utazunk eleget, merd csak olyankó’ utazunk, amikó’ éppen muszáj: lakodalomba, temetísre... Meg, nagy ritkán, a fonóba... Télen, na persze... De hát hová és mikó’ utazhatnánk, amikó’ a gabona csépeletlen, a kukorica nincs letörve, osztán a jószágot sincs aki ellássa, ha nem lássuk e’ mink magunk... Bezzeg utazgatunk máj’ mink is, csak elsőbb ellássuk, nem a jószágot, hanem ezeknek a töketleneknek a baját, akik azt kajabálják, hogy a vasút ráfizetéses!... Utazgatunk, bizony, mink is, ha gyün az özönvíz vagy beüt a vész, hogy akkó’ a magunkfajta is fráj legyen egy kicsit! Hej, mink is látni szeretnénk, legalább eccé az életbe’, azt a - Tengert!... Látni azokat a ZlatiborokatL. A nomostorokat! Meg Rigómezó't, a szentet, de átok vertet, ott esett el Lázár kenéz... A szaloniki katonatemetőt, igen, azt is, ahun apáink vannak e’temetve!... No de ha nem is utazunk mink, soha és sehova, utazik a gabonánk meg a marhánk!... Méghozzá mindétig, már a múlt századba’ is, oszt mind a mai napig!... Osztán hun taná’nak űk jobb, gazdagabb és „kifizetődőbb” utast, mind amilyen a búza meg a borjú?... Vagy a hizlalt bika, na?!... Ha ész vóna a fejbe, mind ahogy nincs, máma mink a vasút villamosításárú’ beszé’nénk itt, nem pedig a - „megszüntetésérű’!... Vagy - legalább — még egy állomási vágány lefektetésért, és nem arrú, hogy főszedik az égisz vonalat!... Csak leghülyébb tékozló hülyék mondhassák valamire, ami van, hogy - nem köll!... 859
