Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 10. szám - Tandori Dezső: Nemcsak vers-értőknek (vers)

minden napra egyszer három kukorica-adag; vagy egyszer egy, egyszer kettő; így. Óvatosan eszem, harmadik éve vigyázok egy hidamra, melyet, félő, nem lehet többé visszaragasztani, ha lejön, az bizony utoljára lesz.

így élek. Ezeket a dolgokat mesélem, nem mondom,

„így élek egy kétes világban” - enyhe kifejezés -,

bátran szitkozódom magamban, kisebb, kocsmai társaságokban,

másképp nem érintkezem, így se valami nagyon akarnék,

írásban inkább visszafogom magam, nincs is értelme,

régen se volt jobb, emberségesebb volt, ha úgy vesszük,

csak hamisan és tarthatatlanul. Lassan átfordul minden,

a gazemberségekkel a nemzedékváltás is megtörténik, nem mintha

a régebbi vagy a középnemzedékek partján lennék,

nem lehetsz senkinek se a pártján, saját agybéli

defektusaid fenyegetését próbálhatod csak kivédeni,

nehogy egyszer azt hidd, átmehetsz a villamos előtt úgy,

busz előtt úgy, hogy találkoztok, és komolyabb baj nem lesz:

komolyabb baj van már abból is, ha túl nehéz cipőt hordasz,

aztán megtagadod a járást, nem, te nem akarsz már sehova se

menni - ha ilyenek vannak veled, mint ítélhetnél, ne is ítélj

a világról, „Különös Hírmondó”, ha ismeri még valaki Babitsnak,

ha ismeri a Babits Mihály nevű nagy költőt, e versét -, és

orra buksz az Erzsébet híd gyalogoslépcsőjén, el is bámultál,

megelőlegezve mintegy a tűzoltóautós majdnem-tragédiát,

egy konténeres autót néztél, rázkódott jócskán,

tele kilógó deszkákkal, bontási törmelékkel, mi lenne,

gondoltad, ha ez elkezdene hullani rád, rád zuhogna,

nem, nem, mindenből nagyon komoly baj lehet, a legkomolyabb

baj lesz, ott is, ezen a lépcsőn, bár térdre is estél- és színjózanul! egyszerűen az élet velejáróit mélyről megtagadva! nem akartál járni! -, ujjadat úgy megütötted,

hogy a zúzódás következményei hetekig éreztették hatásukat még, szerencsés gazdaságossággal nem az úgynevezett gépelős ujjad ütötted meg, de ezen a kezeden két ujj már úgyis zsibbadt- alkalmasint a sok gépeléstől! Örökké behajtottad e két ujjad, ugye -, csuklódon van egy dudor, melyet nem fogsz megoperáltatni, nem akarod emberek kezére adni magad,

jó vicc lenne, gondoltad a minap, hogy épp a kezed miatt adnád! Közben egyre vadabb a farkasvakság, minden, amit teszel, keserves. Lenézed, de nem tagadhatod meg/le a fizika s a biosz törvényeit.

835