Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 10. szám - Tandori Dezső: Nemcsak vers-értőknek (vers)

II. „Egy régi vers”

Jártam környéketek, melyikőtök beteg?

Mit vigyek? Szilvalekvárt? Időmben nem teszek kárt.

„Ne tégy kárt az idődben, kisfiam, de gyere, mikor csak tudsz...” - „Erőtlen”, mutattál le, ide

térdedre, mely ma: térdem, mami, egy eleséstől egy kicsit nyomorék, nem nagy eset. „Kelhetnék föl?”

kérdezted, elfekvőben, és lebeszéltelek, szövetkeztél, „mögöttem”, hogy hazavigyenek:

nem lehetett! Magam e józan álláspontot képviseltem. Ma van harminc éve, hogy mondod,

mondod, hogy haza kéne, hogy végül hazajutnod, csak „végre” van, nincs vége, nyugodnom, lenyugodnod;

meghalt mindenkim lassan, verebeim se élnek, egy híján, hazahoztam neki egy kiflivégnek

puha belét. Vannak, jó,

Totyin kívül a medvék, csillagot pitymallatkor nézek, kik várnak ott rég.

Kiket hagyok, mind, itt még.

836