Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 10. szám - Tandori Dezső: Nemcsak vers-értőknek (vers)
jár ide feleségem mamája, anyám is járt e piac épp átépítés alatt álló nagyobb megfelelőjére. De ez mindegy. Az nem sokat számít, mit akarnék elmondani, lényegén semmit, olyanokat, hogy a házba, hol apám is meghalt aztán, vagy onnét vitték be a kórházba, még egy rövid hétre, a házba, ahová anyám oly reménytelenül szeretett volna visszatérni az elfekvőnek nevezett kórházból, amilyentől az ég óvja az embert, jó, engem a múlt hónapban csaknem maga alá gyűrt egy tűzoltóautó, melynek agybéli felfogásom, szemem ítélete — művészi eszközeim! — révén tévesztettem el várható irányát, így teljességgel magam lettem volna a hibás, ha úgy kell fólkanalazni- engem, itt - a Clark Adám téren, nem messze a háztól, hol 65. éve lakom, hol felvázoltam azt a rajzomat, hogy a sakk éve volt 64. évem, firkantottam egy hatvannégy négyzetes hálót, TD a sakk éve (64), írtam a lapra, és a feladvány kérdése ez lett: „Mi lesz a 65. mező?” s a Clark lett volna, mondjuk, életben maradok, rettentő mérgezési veszély, ha valakinek teljes sebbé megy az aszfalton két combja tövé, ilyesmi, életben maradok deréktól fölfelé, ez, jó, seggluktól felfelé, ha így, ilyen baleset után, lehet egyáltalán élni: anyám 66 éves múlt, mikor meghalt, de furcsa, nem értem volna meg életkorát: a házba nem megyek be. Mondom, nem megyek be a házba, „házukba”, miért is mennék, a lépcsőház, az ötödik emelet, idegen lenne a lift, nincs olyan eleven emlékem, ahogy a kis piacról lesz, már ha élek még annyit, hogy az emlék halványodni kezdjen, esetleg mégse legyen: itt volt a málnás néni, ott vettem kukoricát néha, emitt kiderült, milyen jó és nem is drága a pogácsa, s bort, valamelyest is tűrhetőt, csak egyetlen helyen lehetett inni. Lementem, nem borozni mentem, az sem volt, hogy nem bírtam volna ki itthon, igazán senki nem zavart, semmi, lementem csak úgy, kétszer tíz deka teavajat vettem, két MILLI tejfölt, 450 grammosat, két kristályvizet, visszaváltható flakonokkal, cseréltem a két flakont, vettem még három cső kukoricát, kettő van itthon, megfőzöm, gondoltam, még szombaton - ma péntek van, ugye, hát holnap - vehetek egyet, lesz akkor 834
